Mikor a templomi szertartás végén kiléptünk az ajtón, mindenkitől eláradt az öröm. A vendégek felálltak, tapsoltak, egy pillanat erejéig tökéletesnek tűnt minden. Aztán Diane, az anyósom, hirtelen a férjem elé lépett, és átkarolta őt.
Esztét, az új férjemet, már megszoktam, játszva adta át magát a figyelmet parádézó anyjának. Diane képessége, hogy komoly dolgokból is előadást csinált, és így a figyelem középpontjában maradt, már nem is lepett meg. Végül, ennek a tehetségének a tetőpontját éppen a saját esküvőnkön tapasztalhattam meg.
Amikor kezdtem rájönni, hogy a tettetes „anya”, aki gondoskodik az ember gyermekeiről, és az „anya”, aki versenyezni próbál a gondoskodó szerepért és a figyelemért, nem ugyanaz, nem tudtam, mit tegyek. Aztán megtörtént az életem legrosszabb pillanata.
Diane a férjemet megragadva elkiáltotta magát: “Nekem soha nem volt rendes esküvőm”. Az egész templom elnémult. Aztán valami még rosszabb történt.
A férjem alig engedte el anyját, aki derűsen kezdett csillogni, hogy körén felül birtokolta lányának az esküvőjét. Szerelmemet megint átfonta egészségtelen kapcsolatuk szorító hurkája, úgy tűnt, képtelen felszabadulni belőle. De a dolgok még rosszabbra fordultak.
Ahogy ott álltam a fehér ruhámban, a csokrommal a kezemben, nem tudtam mozdulni. Láttam, ahogy a férjem az anyját viszi haza a saját esküvőmről. Döbbenten néztem, ahogy Diane ragyogva hozzám fordult, és a szemembe nézve azt mondta: „Nézzétek, a fiamat én neveltem fel!”
Ez az én esküvőm volt, a nap, amikor végre hozzámegyek a szerelmemhez, de ahelyett, a szívem középpontjában tomboló öröm helyett, csak pánik tört rám, és lehetetlenül nehéznek tűnő kérdés: El fogom-e tudni viselni ezt az őrült nőt a házasságomban?
Sok nő találkozik problémákkal az anyósával, de ezt még nem láttam. Diane úgy viselkedett, mint aki mindent megtett a fia érdekében, és elvárta, hogy viszonozza. De az esküvőm nem az ő napja volt. Az volt a napom, és a férjemé.
Azzal a pillanattal, amikor Diane eldobta a fűzőt és elkiáltotta magát, végre éreztem, hogy valami történt. Végül. Most már csak egy dolog maradt.
Végül a szívem összeszorult, és rájöttem, hogy nem lehetek többé Eszter felesége. Ahhoz, hogy megkapjam a műsorvezető szerepet a saját életemben, el kell hagynom őt, aki képtelen volt megvédeni engem és a házasságunkat az őrült anyja ellen.
Mikor végül megadtam a kérdést, még mindig úgy éreztem magam, mintha robbantás ért volna. A szívem szakadását végigszívám. De ez az én döntésem volt, a saját magam döntése. A saját magam döntése arról, hogy ki álljon mellettem a legfontosabb napjaimon. A válasz nem lehetett Eszter.
