Arisztid kiváncsian vár azon a délutánon, hogy randevúja legyen Anasztázia grófnővel.
Korán érkezik a találkozó helyszínére, mely egy otthonos hálószoba. Bár izgalmait nehezen urai alatt tarja, de megterem, hogy beles nézzen a kulcslyukon.
Arra lesz figyelmes, hogy Anasztázia a tükör előtt állva, szemérmesen semmit sem viselve magán és nagy adag vazelinnal készül a találkozásra.
Arisztid, szívverése egyre gyorsabb, és a meglepett férfi gyorsan előkapja zsebóráját, levágja annak láncát, majd önfeledt módon körbetekeri vele intim részét. Nincs sok idő, hogy magához térjen, mert már nyílik is az ajtó, Anasztázia pedig szenvedélyes csókját adja a várakozó lovagnak és rögtön elindulnak a szobába, hogy teljesen egymáséi legyenek.
Amikor Arisztid is levetkőz, Anasztázia észreveszi a láncot lovagja intim területén és maga is meglepődik:
– Kedvesem, mi a jó isten ott van a lovagján?
– Drága Anasztázia! Elgondoltam, hogy egy ilyen csúszós helyzetre illik felkészülni hólánc nélkül.
