Sztorik

Az anyósom megvetette a főzésemet, így üres tányérok maradtak meg az asztalon

„A ‘kuka kaja’ mind elfogyott – nyugodtan közöltem. – Mivel még a kutyának sem adnád oda, nekem sem szándékozom. A konyha zárva. Aki éhes, menjen haza az édesanyjához, és ott élvezze a ‘jobb’ minőséget.”

A mondatom következtében egy csendes, dermedt hangulat fogta be a házat, mintha valaki lehalkította volna az egész világot. Az anyósom ott állt a konyhaajtóban, pont úgy, mintha mindig is parancsnoknak tartotta volna magát, de most észrevette először, hogy senki sem ismeri el a helyzetét.

A férjem szeme kitágult, mintha hirtelen megvilágította volna a helyzet, de tudtam, hogy nem a világosság: csak ráeszmélt, hogy nincs menekvés ebből a helyzetből.

Leültem, megkentem a ropogós kenyeret vajjal, és kényelmesen beleharaptam, olyan tudatos nyugalommal, mintha a vaj is lassabban olvadna rajta. Az anyósom egy ideig még remegve reagált a bántalmazásra, majd végül hátat fordított és olyan megsértett léptekkel vonult ki, hogy még az előszobaszőnyeg is megsértődött.

A férjem csak nézett rám, majd a lassan lehűlő potra, mintha ott keresne utat a házasságunk felé. Majd nagyot sóhajtott, elővette a telefonját, és legyőzte magát:

– Nos…akkor rendelek pizzát.

Természetesen vasárnap este volt, amikor mindenki azon gondolkodott. A futár több mint egy órát késett, a férjem gyomra pedig olyan hangot hallatott, mintha ő is panaszkodna. Egy kis idő múlva kényelmesen ettem a kenyeremet, néha ránéztem és nem szóltam semmit: az események megtanították neki is, amit tudni kellett.

Érdekes, hogy milyen gyorsan változik a családi dinamika, ha valaki végre ki meri mondani az „elég” szót.

Minden azóta változott.

Ha az anyósom jön az én otthonomba, a férjem főz. Ha nem főz, ő rendel, és általában az ajtót is ő nyitja ki. Az anyósom pedig mióta kétszer is átgondolja, milyen megjegyzést tesz – látszik, hogy még mindig tart tőle, hogy megint becsukom a konyhaajtót.

Kiderült, hogy néha nem nagy kiabálás kell ahhoz, hogy rend legyen a házban, csak egy nagyon határozott vajas kenyér, és egy nő, aki már nem hajlandó többé bántó szavakat hallgatni ott, ahol ő főz.

Ezeket láttad már?

Kis Mazsola
Szia, Mazsola vagyok, a Bikuci alapítója. 2012 óta szerkesztem az oldalt, mert imádom a jó vicceket, a mémeket és a nosztalgikus retró sztorikat. Az oldal minden nap frissül, hogy bármikor látogatsz el hozzánk, mindig találj valamit, amin nevethetsz egy…

Most ezeket olvassák a legtöbben

Megosztás