Ahogy idősödik az ember, egyre inkább feledékenyebb lesz.
Egy bizonyos kor felett azon veszi észre magát, hogy a memóriája már nem a régi, ugyanis egy hasonlattal élve a memória olyan, mint a parti szikla, folyamatosan kopik az idő múlásával.
Egy szép napsütéses nyári délutánon az idős házaspár kint napozott fürdőruhában az udvaron, amikor egyszer csak így szólt a férj a feleségéhez:
– Drágám, én úgy megkívántam a jégkrémet.
Megyek, és veszek ki a fagyasztóból.
Te is kérsz?
– Csak egy kis adagot, de öntsd nyakon csokoládésziruppal!
– Rendben.
– Nem felejted el?
Tudod, hogy milyen feledékeny vagy.
– Dehogyis!
Egy kis adag jégkrém csokisziruppal.
– És tegyél rá kókuszreszeléket is!
Nem írod fel inkább?
– Nyugodj meg, megjegyzem!
– A tetejére pedig kérek még egy szem cseresznyét is!
De biztos, hogy nem felejted el?
– Dehogyis, drágám!
Ezután a férj eltűnik egy negyedórára, majd pedig megjelenik két tányér szalonnás rántottával.
Erre a felesége dühösen:
– Ugye figyelmeztettelek, hogy írd fel inkább!
Hát nem elfelejtetted a pirítóst?!
