A kölcsönös barátságban nem mindig ugyanannyit adunk, de mindketten számíthatunk arra, hogy a másik észrevesz és válaszol. Ezek a gondolatok az egyenrangú jelenlétről, a visszakapott figyelemről és a természetes segítségről szólnak. Arról a kapcsolatról, amelyet nem egyetlen ember tart mozgásban.
Család és barátság idézetek
A kölcsönös barátságban nemcsak meghallgatnak, hanem később azt is megkérdezik: mi lett veled?
Nem baj, ha ma én tartalak; az számít, hogy holnap te sem engedsz el.
Az igazi egyensúly nem percre pontos, mégis mindketten érzik, hogy van helyük a másik életében.
Jó barát mellett nem mindig kell erősnek lenned, de neki sem kell mindig annak mutatkoznia.
A figyelem akkor kölcsönös, ha a történeteid nemcsak helyet kapnak, hanem visszhangot is.
Nem a szívességek számát őrizzük, hanem azt, hogy bajban egyikünk sem nézett félre.
Egy barátságot ketten visznek tovább: hol beszélgetéssel, hol bevásárlószatyorral, hol türelmes hallgatással.
Aki mindig csak akkor keres, amikor szüksége van rád, nem közelséget, hanem elérhetőséget kér.
Kölcsönösség az is, amikor nem sértődsz meg a határaimon, én pedig nem használom ki a türelmedet.
Van, hogy a leghasznosabb segítség ennyi: megérkezem, leülök, és nem siettetlek.
A jó barát nem vezeti a számlát, de nem is hagyja, hogy mindig te fizess érzelmileg.
Az egyenrangú kapcsolatban a csend sem büntetés, és a kérés sem szégyen.
Barátság az, amikor a „szólj, ha kellek” után valóban fel is veszik a telefont.
Nem kell mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy mindketten komolyan vegyük a másik érzéseit.
A fenti gondolatok saját szerkesztőségi megfogalmazások, nem ismert személyektől származó idézetek.
A kölcsönösség nem elszámolás
Az egészséges egyensúly nem azt jelenti, hogy minden szívességet azonnal viszonozni kell. Inkább abból látszik, hogy hosszabb távon mindkét fél kérdez, kezdeményez, időt szán a másikra, és nehéz helyzetben nem marad következmények nélkül a kimondott kérés.
A jó barátságban nem kell találgatni, számítunk-e egymásnak.










