Egy reggeli cetli, a közösen megivott tea vagy az esti rendrakás többet őrizhet a szeretetből, mint hinnénk. Ezek az ismétlődő otthoni szokások nem látványosak, mégis biztonságot adnak: azt üzenik, hogy figyelünk egymásra, és holnap is számítunk a másik jelenlétére. Az alábbi gondolatok ennek a hétköznapi gondoskodásnak a különböző pillanatait ragadják meg.
Család és barátság idézetek
A konyhaasztalon hagyott cetli azt mondja: siettem, de rád volt időm gondolni.
A közös tea nem old meg mindent, csak közelebb ültet ahhoz, akivel érdemes megbeszélni.
Otthon az is szeretet, ha valaki este elteszi utánad a széken maradt pulóvert.
A nap végén visszatérő „minden rendben?” néha fontosabb, mint a tökéletes válasz.
A családi szokásokból tudjuk, hogy hová tartozunk, amikor éppen senki sem mondja ki.
Van barátság, amely egy bögre előkészítésével kérdezi meg: maradsz még egy kicsit?
Az esti rendrakás közben nemcsak a tárgyak, hanem a nap apró feszültségei is helyükre kerülhetnek.
A „jó éjt” rövid mondat, mégis békét köt a nappal, mielőtt lekapcsoljuk a lámpát.
A reggeli üzenetekben nincs nagy szónoklat, csak biztos tudás arról, hogy valaki számít ránk.
Aki ismeri a bögrédet, a hallgatásodat és a rossz napjaidat, annak nem kell vendégszerepet játszanod.
A szeretet gyakran kötényt visel, morzsát töröl, és megkérdezi, kérsz-e még teát.
Nem minden családi örökség tárgy: van, amit egy esti mondatból viszünk tovább.
Az együttélés igazi gyengédsége, amikor a megszokás nem közönnyé, hanem figyelmességgé válik.
A fenti gondolatok saját szerkesztőségi megfogalmazások, nem ismert személyektől származó idézetek.
Az otthonosság gyakran abból születik, amit szeretetből mindennap megismétlünk.










