A nyári napfény tűzön-búgón pihent a grundon, ahogy a gyerekek hangos nevetése és az elnyújtott játékkiáltások betöltötték a levegőt. A világ akkor még csupa felfedezés és kaland volt, és mindez egy térkővel övezett, nyáron fűben fürdő, vakító zöld grundon zajlott. Emlékszem, olyan érzés volt, mintha miénk lenne a világ, és ebben a mesés univerzumban a barátokkal együtt semmi sem számított, csak a játék.
A grund varázsa
A grund mindennapjaink színtere volt, egyfajta második otthon, ahol sokszor nem csupán játszani jártunk, hanem felfedezni, ismerkedni, tanulni egymásról és a világról. Szombatonként, ha a nap kellemesen tűzött, többnyire együtt ültünk le a fűbe, és a legszínesebb meséinket osztottuk meg egymással. Hányszor fáztuk el a hátunkat már attól, hogy a fiúk szerint a legkisebbek sosem mernének megcsinálni a legmenőbb lépéseket. Emlékszem, a Kálmán mindig kiszúrta azokat a legbátrabbakat, akik elsőnek ugranak a fáról, hogy kiváltságos karikát alkossanak.
A másik rész, ami soha nem ment ki a divatból, a biciklizés volt. A Bableves utcában, ahol laktunk, számos barátunk volt, és minden héten izgatottan vártuk a szombat délutáni futamot, amikor a legjobb versenyzők már a szélzúgásnak örvendve száguldoztak. Itt nem számított, ki milyen kerékpárral érkezik; jómagam egy kék Babetta tulajdonos voltam, ami akkoriban igazi kincsnek számított. A Babetta nemcsak közlekedési eszköz volt, hanem a felnőtté válás kapuja is, hiszen a simák voltak csak, akiknek már volt jogsijuk és autójuk – de mi tudtuk, mit jelent a szabadság, még ha ez csak néhány kör volt a grund körül.
Rágcsálnivalók és barátságok
A nyár leghasznosabb kellékeit sosem hagytuk el: az üdítő, ami soha nem tudott hűvös lenni, a hűtőszekrényből hozott gyümölcsök, és persze az igazi kincs, a szendvicsek. A házi készítésű sonkás vagy kolbászos szendvicsek mindennapos kísérőink voltak, imádtuk az otthonról hozott finomságokat, és mindig akadt valaki, aki úgy döntött, hogy megöntözi azokat ketchuppal – na, ez a fóruma! Milyen jó volt néha kávézósdit játszani a grund közepén!
De azt is meg kell említenem, hogy voltak a szomszéd srácok – Laci, Gabi és a többiek – akik folyton becsvágyó versenyekre hívtak minket, ahol mindenki a legmenőbb bemutatót csinálta. Egyszer beindították a szőlőszüretet, ami igazán elképesztő móka volt, és a vonatkozó cukros üdítők mellett a magunkról és a gyümölcsről való mesélés egyedülálló élményt adott. Számos nyáron keresztül ezen a grundon nőttünk fel, és emlékszem, hogy Lacinak még a felnőttkor előtti titkos ösvényekkel is sikerült megismerkednie.
Néha csodálkoztunk, hogy mitől lennénk boldogabbak – mi a főnyeremény, és mi az, amit csak egyszer kell megpróbálnunk. A gyermekkori barátságunkban, az akkoriban szakadó levelek zizegésében, a nevetések végtelen árjában találtuk meg a válaszokat. Ha bonyolult helyzetbe kerültünk, mint amikor a felnőttek belinterjúján válaszokra vártunk, sosem temettük az érzelmeinket. Nagyszerű volt a barátainkkal együtt magunknak feltenni a kérdést: vajon honnan került ez a sok lehetőség?
Nosztalgikus búcsú a grundtól
Ahogy az utolsó naplemente lépéseit is megtettük, zöld fűruhánk rajtunk ragyogott még, és a naplemente puha fényei között mindig különös nosztalgiával gondoltunk arra, hogy ezek mind lassan elmúlnak. A grund sokáig otthona maradt nemcsak a játéknak, hanem titkoknak, elképzeléseknek és felnövekedéseknek is. Azóta sok minden változott: eltűntek a biciklik és a grund hangulata is eltűnt, de a barátságok örök emlékeket őriznek.
Te mire emlékszel ebből az időszakból? Emlékszel, milyen volt gyerekbajnoknak lenni? Azok a napok és a kész szenzációk egy hihetetlen időutazásra csábítanak, mivel a múlt emlékei mindig visszahozanak minket fiatalabb énjükhöz.
