Mikor utoljára hallottad a fémes hangot, ahogy a szódás ember kiskocsijának kerekeit döngölve gördül a házunk előtt? Az 1980-as évek eleje, amikor még a legfinomabb üdítőket nápolyival és almával űztük el a nyári forróságot. Képzeld el, hogy több olyan apróság, mint egy egyszerű üveg szódás víz vagy egy hazai üdítő, képes volt összeszedni az egész utcád gyerekeit, és közösen emlékezetessé tenni a délutánokat.
A szódás ember érkezése
Budapesten nőttem fel, egy erkélyes lakásban, ahol a kommunista panelházak közé egy kis világot képzeltünk, tele titkokkal és gyermeki felfordulással. A nyarak mindig a legjobbak voltak. Mi, gyerekek, a szomszédos grundon rohangáltunk, fára másztunk, és kergetőztünk a napfényben, míg az anyukák a házakban beszélgettek. De mindig volt egy pillanat, amikor mindenki megállt, és figyelni kezdett a messzire hallatszó hangra: a szódás ember érkezett!
A kiskocsi, tele a színes üvegekkel, zötyögve gördült be a mi kis utcánkba. Mi az ablakokban álltunk, mint a kis horgászok a vízparton, várva a nagy kapást – az üditő ízét. Mikor meghallottuk az üvegcsikordulást, mint egy hasonlóan gyönyörű dallamot, úgy ugráltunk le a lépcsőn, mint valami vidám madárkák. Az emberek, akik éppen most egyetemi leckéket tanulmányoztak, vagy festettek a falra, abbahagyták minden tevékenységet, hogy megálmodják a legjobb kombinációt: egy fröccs, egy narancs és egy citrom, amit a szódás ember biztosít.
Az üveg szódás víz varázsa
Ahogy elértük a szódás embert, nemcsak az üvegek illata ragadott meg, hanem az a pillanat is, amikor az üveg csavaros kupakját eltávolította. A friss, szikrázó víz, ami a pohárba érkezett, mindig lenyűgözött. A hetvenes évek hosszan tartó nyarai nem éreztették hatásukat, míg a szódás vízben készült buborékok fölrepültek, mint a gyermekek álmában a csillagok. Olyan volt, mint egy kis varázslat, ami megbolondította a napunkat.
„Több málnás üveget szeretnél, vagy inkább a szokásos citromot?” – kérdezte a szódás ember, miközben a csemegepultból előkerült az átlátszó üveg. Mindenki tudta, hogy a legfrissebb ízt a legjobban összeszedve, családtagokkal megosztva, élhetjük át. A tavalyi gyümölcsökből ellopott ízek mássá váltak, egyetlen öleléssel helyettesítve. Ezt a kedvességet sokszor megismételtük.
A szódás ember nekem is tartott egy üveget, mondván: „Ez ma rajtad áll, fiatalember!” Az illatok és ízek a bimbózó nyári estéken megérintettek minket, és az egész lakótelep színeket öltött, akár a legszebb tavaszi virágágyás.
Vissza az időben
Az évek múlásával a szódás emberek lassan eltűntek a falvak és városok utcáiról, és a gyerekek már nem játszottak annyira egymás társaságában. A mágikus szódás üveg is emlékké vált, akárcsak a grund, ahol a csibészkedés szelleme lappangott. Ma már kevesen emlékeznek arra, milyen fontos szerepet játszott a szódás ember az életünkben.
De a szívekben mindörökre valóság marad – hiszen minden nyár sohasem érhet véget, ha visszagondolunk a szódás víz üdítő ízére, és nemcsak az ízek, hanem az emberek gyermeki felfedezéseire is.
Te mire emlékszel ebből az időszakból? Talán te is őrzöl a szívedben egy hasonló emléket, ami a szódás emberek üvegeivel teszi teljessé a múltat!
