Nemrég ejtőzött egy különleges délutánra a 92 éves édesapámmal és meghoztuk az elhatározást, hogy kifogunk választani neki egy új lábbelit a helyi bevásárlóközpontban. Megtaláltuk a tökéletes cipőt, majd egy kiadós évődőre tértünk be az egyik kis plázarestiba. A krokett és a pálinkás körte között észrevettem, hogy apám figyelmet összpontosít egy közeli tinédzser elemző figyelésére.
A fiú haja egy lenyűgöző szivárványszínű hajkoronát alkotott, hegyeire festett zöld, piros, narancssárga és kék szálakkal. Apám csodáló tekintete szinte elválaszthatatlan volt tinédzserünk frizurájától, de a megszokott bámulós kezdetektől eltérően, nem volt benne semmi elítélő vagy disznó, egyszerűen csak kíváncsiság sugárzott belőle.
A nap során többször is találkozott a két tekintet. Ugyan az idősebb generáció tagja végül kissé zavarba jött a helyzettől, és megkérdezte: „Valami probléma, uram?”, apám mosolyt villantott, hogy enyhítse a feszültséget.
Kifejtette fiatal társaságának, hogy minden korosztály másképp fejezi ki magát, és hogy az ő szemében az extravagáns stílus nem zavaró tényező, inkább merész és figyelemre méltó.
Korunk tinédzsere meglepődve és hálásan fogadta a szavakat, majd megnyugodott. Ezután apám tovább folytatta a történetét az ő fiatalkoráról, arról, hogyan próbáltak ők kitűnni a tömegből és arról, hogy minden generáció keresi azt az utat, ami leginkább kiemeli őt.
Bátor dolog – mondta a fiúnak -, ha valaki ilyen kifejezően vállalja a külsőségeit.
Amikor apám beszélt kezdett, a fiú rögtön elmerült a szavakban és kíváncsian, nyitott szívvel hallgatta végig. Egy egyszerű csacsi helyzetből egészen meghitt, őszinte beszélgetés született, ahol megépült egy apró híd két évtized között.
Mikor véget ért a beszélgetés és kezdtek elfogyni a falatok, a tinédzser megköszönte apámnak a kedvességét és bátorító szavait.
Egy félreértéssel indult eseménysort a megértés és türelmes beszélgetés oldott fel, majd pedig egy értékes személyes történet kerekedett ki belőle.
Apám és a fiú közti pár órás találkozás megtanított valamire, hogy van rengeteg dolog amit még nem tudunk egymásról, de ha leülünk és meghallgatjuk egymást, akkor többet értünk saját magunk és mások belső világából.
Az a friss találkozás a fiatal és öreg generáció között mind megmutatta, hogy sokat tanulhatunk egymástól, ha hajlamosak vagyunk hallgatni és megérteni egymást. Nem kell nagyszabású eseménynek lennie ahhoz, hogy hosszú távú benyomást hagyjon bennünk.
