Védőügyvéd a vádlotthoz:
– Hölgyem, megosztaná az életkorát?
– 76 esztendőm van.
– Most kérem, ossza meg velünk saját szavaival, hogy mi történt április elsejének éjszakáján?
Ahogy szoktam, a verandán töltöttem az időmet a hintaszékemben az enyhe tavaszi estén, amikor egy fiatal férfi óvatosan odaosont és leült mellém.
– Ismerős volt ő �-nnek?
– Nem, de kedvesnek mutatkozott.
– Mi történt ezután?
– Elkezdte cirógatni a combom.
– Felszólította, hogy hagyjon fel ezzel?
– Nem.
– Miért nem?
– Jóleső érzés volt. Senki sem nyúlt hozzám ilyen módon, mióta én férjem 20 éve elhunyt.
– Majd mi következett?
– Rátette a kezét a m3llemre.
– Ezen a ponton kért, hogy álljon meg?
– Nem!
– De miért nem?
– A simogatásától felindultággal töltött el. Évek óta nem éreztem magam ennyire boldognak!
– És ezután mi történt?
– Ó, hanyatt dőltem és mondtam neki: tegyen magáévá, most, azonnal!
– És meg is tette?
– Dehogy…az anyj…-át! Beordította nekem: “Április bolondja!” És ekkor lőttem le a rohadékot!!!
