A hűvös őszi reggel fülledt levegője a nagymama gyümölcsfái közül lengte körbe a falut. Mégis, hiába vágytam a napsütéses nyárra, a hétfő reggelek minden izgalma újabb kalandra hívott az iskolába. Emlékszem, milyen furcsa érzés volt, amikor a kávészünet után a napom eszméletlen lendületet kapott. Miért is volt ez így? Mert egy csésze kakaóolaj és a sok színes ceruza örömmel teli várakozással töltött el.
A heti szokások snooze-gombja
A napok az iskolai rutin körül forogtak. Hétfő reggel mindig az iskolatéglák néma sorai közt kezdődött, de nekem nem volt unalmas a tanterem – hiszen ott voltak a barátaim! A puha szőnyeg a padlón, az ablakon beszűrődő gyenge napfény, a tanári pult mögött álló tanár néni, aki ha nem is mindig volt kedves, de érdekesebbé tette a napjainkat. Minden hétfőn ültünk a padokban, izgatottan várva az iskolatejet, ami sok gyereknek a legelső vitaminutánpótlást jelentette.
Mindezek mellett mindig akadt egy-egy kis verseny a szófogadók között: ki tud a leggyorsabban elérni két piros pontot? Ezek a piros pontok, mint a csillagok az égen, a siker után fájóan vágyott jutalmaink voltak, amelyekért igenis érdemes volt megküzdeni. A piros ponttal a zsebedben sosem jött el a kiábrándulás, hiszen a jövő heti slágerek már ott vártak a távolban, amiket együtt énekeltünk a szünetekben.
Az iskolatej titka
A reggeli iskolatej minden alkalommal kihívás elé állított minket. Abban az időben nem csak egy egyszerű ital volt, hanem egy egész rituálé – akárcsak a napkezdés egy régi filmben, ahol a főszereplők minden falatnál életre kelnek. Ez az iskolatej a falun áthaladó friss tej, amit a szomszéd tehén tőgyéből nyertünk, és mindig megérkezett halványan kék karton dobozokba.
Ember legyen a talpán, aki nem emlékszik a nyitására! A második osztályosok ügyessége egyenlő volt az éltető folyadék élményével. A gyerekek versenyt futottak a csokoládés és vaníliás ízekért – kinek jutott a legfinomabb? Ezekben a pillanatokban összefonódtak a barátságok, és ízek, szagok, illatok követték egymást – a gyümölcsös keksz, amit uzsonnára vittünk, és a gyors jégkrém a hőségben, mind egy letűnt korszak páratlan kincsei maradtak.
A szünetekben a műanyag poharak halk csörömpölése és az izgalom, ami egy újabb piros pont közelében érkezett, egészen embereket formált közénk. �-sszefogtunk, mint az igazi csapatok, még ha csak egy pillanatra is, és sosem fogtuk fel, milyen nagy dolgokat éltünk ekkor át – barátságok, eltitkolt titkok és huncut mosolyok szövevénye bontakozott ki előttünk.
Te mire emlékszel ebből az időszakból?
Olyan sok emlék fűződik ehhez az időhöz, ami a felnőtt élet küzdelmeivel együtt szép lassan háttérbe szorult. Az iskolai reggelek vidám kalandokra invitáltak, ahol az ízek és színek táplálták a fantáziánkat. Talán már nem jön vissza ez a világ, de jó, hogy megéltük! Még mindig érezzük a kakaó illatát, ami pontosan a barátságunkat mintázta, és sosem felejtjük el a piros pontok értékét sem, ami az osztályközösség összetartó erejét hirdette. Te figyelted a távolban a déli harangszót, ahogyan éppen az iskolaudvaron futkostunk?
