“Nőként engedjük meg magunknak azt a fél órát néha, hogy lerakjuk a terheket, befelé forduljunk a lelkünk felé, és megkérdezzük: Neked mire van szükséged?
Egy erős kávéra? Egy ölelésre? Vagy egy habfürdőre?
A szüntelen másokkal való törődésben sokszor megfeledkezünk a benső emberről, akinek ugyanolyan igénye van az odafigyelésre.
Ilyenkor kell összerakni nőiségünk szétszóródott darabkáit.”
(Agárdi Zsóka)