Kiss úr izgalommal teli szívvel lép be a kórház ajtaján, kezében egy csodás rózsacsokorral. Célja nem más, mint meglátogatni friss feleségét, aki nemrégiben hozta világra első gyermeküket. Mondhatni, boldogságuk felhőtlen… kezdetben.
Kiss úr, látva feleségét, rögtön karjaiba zárja a boldog anyukát, de közben észre sem veszi, hogy egy nővér hozza be nekik a picit. Minden elvész, amikor a babát meglátja: “De hát ez a baba fekete!”
Az asszony azonban gyorsan megnyugtatja: “Ne aggódj, nem úgy van, ahogy gondolod! Sajnos túl kevés volt a tejem, ezért mellém rendeltek egy fekete bőrű dadát, hogy ő táplálja a babát. Úgy tűnik, ez okozza a baba bőrszínét, de idővel minden rendben lesz…”
Ahogy hazaérnek, Kiss úr eldönti, hogy édesanyjának is bejelenti a boldog hírt.
“Édesanyám”, írja, “frissen értünk haza a kórházból. Megszületett a gyermekünk, 8 hosszú év után. Sajnos Annának nem volt elegendő teje, ezért egy színesbőrű nő segített táplálni a babát, ami a baba bőrszínére hatott. De biztos vagyok benne, hogy idővel minden rendbe jön…”
“Kedves Fiam”, válaszolja az anyja, “boldog vagyok, hogy végre van egy unokám. A dadás helyzetet illetően: Valami hasonló történt velem is, mikor te születtél. Nem volt elég tejem, így a tehén adta meg neked a tejet. Azóta vagy a világ legnagyobb marhája…”
