Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerény lakótelep, történetekkel teli. Ebben a betonrengetegben, ahol a parkok ritka minta voltak, és a helyi kisboltok ismerősebbek voltak, mint a szomszédok, egy színes retró világ tárult elénk. Az épületek között sétálva megpillanthattuk azt a kis zöld oázist, amit a gyerekek játszótérnek neveztek. A fém mázsókák már ízlelték az idő fogát, a matracokon már nem volt az a kényelem, mint egykor, de ez nem volt akadály a környékbeli gyermekraj számára.
László és Éva, két régi jó barát, szinte minden nap itt találkoztak. Már hetedik osztályosok voltak, és szívesen idézték fel azokat az időket, amikor még kisgyerekek voltak, és a világ egyszerűnek tűnt. A hinták körül forgolódó gyerekek között önfeledt nevetés és kiáltás hallatszott. László mindig versenybe szállt Évával a kerékpározásban, de Éva agyafúrt ügyességével mindig sikerült előtte lennie.
Egyik nap, amikor a nap még az égen trónolt, László és Éva úgy döntöttek, felfedezik a lakótelepet. Pár épület megkerülése után, egy régi, elhagyatott szénakazal mögött találták magukat. Mindig is lenyűgözte őket ez a hely, és fantáziájukkal telepakolták különleges történetekkel.
– Nézd! Az a régi kerékpár! – kiáltott fel Éva, amikor meglátta a rozsdás biciklit, ami valamikor büszkén hordozta a hősét. László gondolatokba merült, emlékezve a régi szép időkre, amikor apja és anyja a közelben lakott, és ő is egy ilyen biciklire vágyott.
Velük közeledve észrevették, hogy a kazal mögött egy régi pad áll, mely körül épp virágzásnak indultak a virágok. László leült, és Éva az ő mellé telepedett.
– Emlékszel, amikor apám elvitt minket a Balatonra egy nyáron? – kérdte László, kacér mosollyal az arcán.
– Persze! A harmónikus hajókázás és a finom lángos! Soha nem felejtem el, hogy hogyan ugrottunk a vízbe! – felelte Éva.
Egy pillanatra csend lett, majd Éva hirtelen felállt:
– Az jutott eszembe, miért ne építenénk valamit? Valamit, ami visszahoz minket azokhoz az időkhöz!
László arcán felragyogott az ötlet. Imádtak kihívásokkal szembenézni, ez pedig pont egy olyan volt. A következő hetekben a szabadidőjük egy nagy részét a régi kerékpárral töltötték. Megtalálták a régi láncokat, a gumiabroncsokat, és összeágyaztak egy új, retró stílusú biciklit a műhelyből ellopott ötleteikből.
Amikor véget ért a szünidő, már nem csak barátok voltak, hanem tapasztalt alkotótársak is. Az új bicikli nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is összekötötte őket. Minden nap az iskolából hazaindulva, megálltak a régi kerékpárnál, és tervezgettek a következő nyárra.
A háztömbök egyszerű élete, de élményekkel teli volt. A régi épületek falain beleírták az emlékeik, és a nevetésük nyomán elhalványodott a múlt. Ahogy a sötétség leereszkedett, a lámpák világítottak, a barátok pedig hazafelé indultak, tudván, hogy a retró varázs még sokáig velük marad.
