Az adventi gyertyák jelentése a karácsonyig tartó várakozáshoz kapcsolódik. A négy gyertya a négy adventi vasárnapot jelöli; a magyarországi elterjedt értelmezés szerint sorrendben a hit, a remény, az öröm és a szeretet jelképei. A hagyományos katolikus koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya van, utóbbit a harmadik vasárnapon gyújtják meg.
A koszorú egyszerű módon teszi láthatóvá az idő múlását. Az első adventi vasárnapon egy gyertya ég, a másodikon már kettő, a harmadikon három, az utolsón mind a négy. A növekvő fény a keresztény értelmezésben Krisztus eljövetelére, a karácsonyi ünnepre való lelki felkészülésre utal. A gyertyagyújtás ezért nem csupán visszaszámlálás: sok családban a közös elcsendesedés és az ünnepre hangolódás alkalma is.
Mit jelent az első, a második, a harmadik és a negyedik adventi gyertya?
Az első, hagyományosan lila gyertya a hitet jelképezi. A magyar keresztény magyarázatok egy részében Ádámhoz és Évához kapcsolják, akikhez a megváltás ígérete kötődik. A második lila gyertya a remény jelképe: a bibliai értelmezésben Izrael népének Messiás-várását idézi fel. Mindkét gyertya a várakozásról szól, de más hangsúllyal: az első a bizalomra, a második az ígéret beteljesülésének reményére irányítja a figyelmet.
A harmadik, rózsaszín gyertya az örömöt jelenti. Sok magyar hagyománymagyarázat Szűz Máriához kapcsolja, a keresztény ünnepkörben pedig ez a vasárnap az örvendezés különleges alkalma. A negyedik, ismét lila gyertya a szeretet jelképe. Ehhez gyakran Keresztelő Szent János alakját társítják, aki az evangéliumok szerint Jézus eljövetelét hirdette. Ezek elterjedt értelmezések, nem minden felekezetben és családban használt, minden részletében egységes szabályok.
Miért lila három gyertya, és miért rózsaszín a harmadik?
A római katolikus hagyományban a lila a lelki készület, a bűnbánat és az elcsendesedés liturgikus színe. Ezért kerül rendszerint lila gyertya az első, a második és a negyedik adventi vasárnaphoz. A rózsaszín a harmadik vasárnap örömét emeli ki: ez a Gaudete, vagyis örömvasárnap. A karácsony közeledtét ekkor már az örvendezés hangsúlyosabb jele kíséri, anélkül hogy az adventi várakozás véget érne.
A színek használata ugyanakkor nem azonos minden keresztény közösségben. Sok protestáns és világi otthonban négy egyforma, piros, fehér vagy más színű gyertya áll a koszorún. Ettől a négy adventi vasárnaphoz kapcsolódó szokás jelentése nem vész el. A hit–remény–öröm–szeretet sorrend is széles körben ismert magyar magyarázat, de más országokban és felekezetekben eltérő elnevezések, például a béke gondolata is megjelenhet.
Hogyan történik az adventi gyertyagyújtás?
A legelterjedtebb otthoni szokás szerint minden adventi vasárnap eggyel több gyertyát gyújtanak meg. Az első héten az elsőt, a másodikon az első kettőt, a harmadikon az első három gyertyát, a negyediken pedig mind a négyet. A rózsaszín gyertya – ha ilyen is van a koszorún – a harmadik alkalommal kerül sorra. Nem az számít, hogy a koszorú melyik oldalán kezdjük, hanem az egymást követő vasárnapok és a hozzájuk kapcsolódó jelképek.
Van, ahol a gyertyagyújtást imádság, ének vagy rövid közös beszélgetés kíséri; máshol egyszerű családi hagyomány. A szertartás pontos időpontja és formája otthononként eltérhet. Ha a koszorú természetes fenyőágakból vagy más gyúlékony díszekből készült, a meggyújtott gyertyákat nem szabad felügyelet nélkül hagyni. A biztonságos elhelyezés legalább olyan fontos, mint az ünnepi megjelenés.
Honnan ered az adventi koszorú hagyománya?
A mai adventi koszorú története 1839-ben, a németországi Hamburgban kezdődött. Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkész a Rauhes Haus gyermekotthon lakóinak akarta érzékeltetni, hány nap van még karácsonyig. Egy nagy fakerékre több gyertyát helyezett, és advent idején napról napra újabb fényt gyújtottak. Ez még nem a ma megszokott, négygyertyás asztali koszorú volt: a korai változatokon a hétköznapoknak és az adventi vasárnapoknak is külön gyertyái voltak.
A régi változatok gyertyaszáma az advent naptári hosszától függően változhatott. Gyakran találkozni a húsz kisebb piros és négy nagyobb fehér gyertyáról szóló leírással, de a legelső, 1839-es összeállítás pontos részleteiről a történeti források nem teljesen egységesek. A fenyőágak sem tartoztak a kezdeti fakerékhez: az örökzöld díszítés később, a 19. század második felében jelent meg. A négygyertyás, otthonokban könnyen elhelyezhető koszorú pedig fokozatosan terjedt el.
A mai koszorú kör alakja és örökzöld ágai sok értelmezésben a folytonosságra és a reményre utalnak. A négy gyertya azonban a legegyszerűbb változatban is ugyanazt az ünnepi ritmust őrzi: minden héten eggyel több fény jelzi a karácsony közeledtét. Akár vallási hagyományként, akár családi szokásként kerül az asztalra, a harmadik, rózsaszín gyertya jelentését érdemes külön megjegyezni: az adventi várakozás közepén az örömre emlékeztet.
