Az önmagunknak tett ígéret megtartása nem látványos teljesítmény, mégis ebből épül a belső bizalom. Egy időben elkezdett reggel, egy elvégzett apró feladat vagy egy kimondott „nem” többet érhet a hangos fogadalmaknál. Ezek a gondolatok a hétköznapi önfegyelem csendes, de meghatározó pillanatairól szólnak.
Motivációs idézetek
Amit ma csendben megteszel magadért, az holnap tartást ad, nem magyarázatot.
Ne ígérj magadnak tökéletes hetet; ígérj egy becsülettel végigvitt délelőttöt.
Az önfegyelem néha csak annyi, hogy felállsz, mielőtt újabb kifogást találnál.
Saját magad előtt akkor lesz súlya a szavadnak, ha a kis vállalásokat sem kezeled dísznek.
Nem minden győzelem látványos: van, amelyik egy el nem halasztott telefonhívás.
A kedvet nem mindig lehet megvárni, de az első mozdulatot kedv nélkül is megteheted.
Ha ma kevesebbre futja, teljesíts kevesebbet — de ne nevezd semminek.
Egy kihagyott nap nem árulás; az lenne, ha többé nem próbálnál visszatérni.
Az önmagadnak adott szó nem bilincs, hanem kapaszkodó a széteső napokon.
Néha a legerősebb döntés az, hogy este időben lefekszel, bár senki sem tapsol érte.
A következetesség nem keménység: annak belátása, hogy a jövőbeli éned is számít.
Minden betartott apró ígérettel azt üzened magadnak: rám lehet számítani.
Nem kell nagyobbat vállalnod; előbb maradj hű ahhoz, amit tegnap fontosnak neveztél.
A csendes önfegyelem ott kezdődik, ahol már nincs közönség, csak te és a döntésed.
A fenti gondolatok saját szerkesztőségi megfogalmazások, nem ismert személyektől származó idézetek.
Így marad valóságos a belső vállalás
Érdemes olyan ígéretet tenni, amelynek teljesítése egyértelműen felismerhető: tíz perc séta, egy oldal olvasás, a telefon félretétele vacsora közben. A konkrét vállalás nem kíván állandó lelkesedést, és egy nehezebb nap után is könnyebb folytatni. Ha kimarad egy alkalom, a visszatérés fontosabb, mint az önvád.
A saját bizalmunkat többnyire apró, betartott szavakkal szerezzük vissza.










