Nem kell megvárnod, hogy elmúljon a félelem: az első lépést remegő kézzel is meg lehet tenni. Ezek a gondolatok nem a hibátlan magabiztosságról szólnak, hanem arról a tudatos pillanatról, amikor a bizonytalanság ellenére elindulsz. Mert félni és cselekedni nem zárja ki egymást.
Motivációs idézetek
A félelem maradhat, de nem kell átadnod neki a döntés jogát.
Nem attól vagy kész, hogy biztos vagy magadban, hanem attól, hogy vállalod a következő mozdulatot.
Néha a bátorság csak annyi, hogy felhívod azt, akinek napok óta nem mersz telefonálni.
Az első lépésnek nem kell nagynak lennie; elég, ha már nem ugyanott állsz.
Remegő kézzel is lehet ajtót nyitni, jelentkezést elküldeni és őszintén válaszolni.
A félelem gyakran hangosabb a veszélynél, de a döntésed lehet halkabb és erősebb.
Nem kell elhinned, hogy sikerül; kezdetnek elég, ha megengeded, hogy sikerülhessen.
Aki félve indul el, nem kevesebb annál, aki magabiztosan teszi — csak más terhet visz.
Mondd ki egyszerűen: félek tőle, mégis megpróbálom. Ebben már benne van az irány.
A halogatás rövid időre megnyugtat, az első lépés viszont valódi választ ad.
Kérj társaságot, ha egyedül túl nehéz; a segítség nem csökkenti a lépésed értékét.
Ma ne az egész utat oldd meg, csak azt, amihez a cipődet már fel tudod venni.
Lehet, hogy az első próbálkozás ügyetlen lesz, de végre tapasztalatot ad a képzeletbeli kudarc helyett.
A félelem nem mindig stoptábla; néha csak azt jelzi, hogy fontos helyre készülsz.
A fenti gondolatok saját szerkesztőségi megfogalmazások, nem ismert személyektől származó idézetek.
Az első lépés értékét nem a nyugalom, hanem a döntés adja.










