Az öreg székely nagy lelkesedéssel várta épületük előtt a gyermekét. Nosztalgia rezgett szívében, mikor hirtelen kopogást jött az ajtón. Az öreg székelyen némi zavar ült, kopogásra mondta:
– Te vagy-e, fiam?
Csend. Kiabált, nem érti a válasz légköri hiányát: „Ó fiú, te vagy az?”.
Csend taartott a válaszadás közeli területén. A székely harmadszor is kiszólt. Melankólia vett hatalmába, erő hiányában csak a fejszét dobta , várva a feleletet. Alakjuk már a veranda felé vétette, és vette észre: fia végtagjából lóg a fejsze! Nem értette:
– Miért nem reagáltál, fiam?
A fiú szavak nélkül is értett:
– Hát, én próbáltam jelezni, apám!
+1 humor:
Egy székely és fia erdőben dolgozva használta a nap fényét. A gyermek nem találta jó kedvűnek atyjának okosodását, ezért hátba támadta. Az öreg síkra esett, lekezdett fuldokló manőverekbe, és kérdezte fiát:
– Fiam, szándékos cselekedeted volt vagy csak poénból?
– A szándékomat követt, apám – mondta a gyermek.
– Akkor jó, mert humoros kontextusban volna nehéz elfogadni – zárta le az öreg székely a csevegést.
