A pihenés nem jutalom, amelyet csak a teendők végén szabad átvenni, hanem alapvető szükséglet. A kikapcsolódás segít visszanyerni a figyelmet, észrevenni a test jelzéseit, és megszakítani az állandó teljesítés kimerítő ritmusát. Ezek a gondolatok arra emlékeztetnek, hogy a megálláshoz nem kell külön engedély.
Pozitív gondolatok
A pihenés nem a nap üres része, hanem idő, amelyben újra utolérheted önmagad.
Nem kell teljesen elfáradnod ahhoz, hogy jogod legyen megállni.
A kanapén töltött csendes félóra néha többet rendez el, mint még egy kipipált feladat.
A tested nem kifogásokat keres, amikor lassítást kér; egyszerűen őszintébb nálad.
A szabadidő attól szabad, hogy nem kell igazolnia a hasznosságát.
Ma nyugodtan hagyd kihűlni a teát, és felejtsd nyitva a könyvet ugyanazon az oldalon.
A valódi kikapcsolódásban nincs teljesítendő szint, mérhető eredmény vagy kötelező jókedv.
Aki időben pihen, nem feladja a teendőit, hanem fenntarthatóbb tempót választ.
Nem minden meghívás fontosabb annál az esténél, amelyet végre magadra szánsz.
A semmittevés olykor pontos válasz arra, hogy túl sokáig kellett mindennel foglalkoznod.
Pihenés közben nem tartozol magyarázattal annak, aki csak a látható teljesítményt becsüli.
Lehet úgy is tartalmas egy vasárnap, hogy estére egyetlen kipipált pontod sincs.
A megállás nem tesz lustává; csak emlékeztet rá, hogy ember vagy, nem végtelen erőforrás.
Ha ma kevesebbet bírsz, adj magadnak kevesebbet – ne keményebb ítéletet.
A fenti gondolatok saját szerkesztőségi megfogalmazások, nem ismert személyektől származó idézetek.
A pihenést is érdemes komolyan venni
A bűntudat gyakran akkor jelenik meg, amikor a szünetet haszontalan időnek tekintjük. Pedig a pihenésnek nem kell látványosnak lennie: egy csendes tea, húsz perc olvasás vagy egy céltalan séta is valódi kikapcsolódás. Nem az számít, hogy kívülről mennyire tűnik tartalmasnak, hanem hogy közben csökken-e a belső feszültség.
Néha a legfontosabb napi feladat az, hogy egy időre semmit se kelljen teljesíteni.










