Emlékszel még azokra a forró nyári estékre, amikor a naplementével kezdődött a valódi élet? A grundunk, a gyerekek menedéke, mindig zsúfolásig tele volt barátokkal. Az illatok keveredtek a nyírfaágakból készült fáklyák körül, és a nevetések visszhangja számomra örökre megmarad. Az igazi gyermeki boldogság forrása nem volt más, mint a szabadban eltöltött idő és a közösen megélt élmények.
A grund és a barátok varázslata
A ’80-as évek közepén jártunk, a panelházak árnyékában megbúvó grund volt a mi kis univerzumnk. Kislányok és kisfiúk, különböző színek és háttérként szolgáló terek – mindannyian ott voltunk, ahogy az ember lefestette volna a közönséges, gyönyörű gyermekkort. Péntek estéken, amint az utolsó nap kijön a suliból, a grund már szinte csillogott a gyermekek izgalmától. A legnagyobb kincseink nem voltak mások, mint a biciklink, gumilabdánk és az a furfangos, kétfős csúszdánk, ami holtversenyt hirdetett. Ki tudja, mit hozott a másnap!
Esténként, amikor a nap végleg eltűnt a láthatáron, és a csillagok felkészültek az éjszakára, a grund szinte oázissá változott. Mindenki megtalálta a helyét a kolomp és a kéz-labdázás között, míg a házibuli készülődött egy közeli udvarban. A vacsora már régóta elfogyott, a szülők még a szomszédos bérházba bújtak. De kinek volt szüksége vacsorára, amikor a fák alatt huncutul ropogtak a rágcsálnivalókkal teli zacskók, és egy lány szörpje mindent megoldott?
Lángos és leheletnyi nosztalgia
Egy igazi hagyomány az esti játékok előtt a lángos volt, amit mindig az egyik szomszéd mama sütött. A finom, ropogós tészta illata a világ legédesebb zenéje volt, ahogy az olajban sültek a fűszeres lapos sütemények. Mindig megmosolyogtuk, ahogy ő titokban a klasszikus fokhagymás tejfölt is rávett, így a lángosunkat igazi magyar ízkülönlegessé tette, amit a legjobb barátaimmal a fűben ülve falatoztunk.
A sült lángos mellett néha előkerült a régi kazettás magnó. Húsvétkor, úgyse lett volna teljessé, ha nem szólnak a dalok. Ezeket a slágereket az utolsó kisfiú is ismerte, esetleg még jobban is, mint azok a felnőttek, akik gyakran a reggeli számot kapcsolták be.
Egy „híres” dal felcsendülése a grund közepén olyan volt, mint egy varázslat, mindenki megállt, hogy együtt énekelje. Ez volt a pillanat, amikor megszűntek a különbségek, és mindenki együtt mulatozott, a barátok és az ismerős arcok szorosan összeölelkezték egyik-másik lányt, akit csak megláttunk, bár tudtuk, hogy megint az esti hűvösben kémleljük az újdonságokat.
A grund – aminek már egy új generáció nő fel
Ma már, ha visszagondolok a grundra, rádöbbenek, mennyire különleges volt az a kis közösség, amely összehozta a szomszédság gyermekeit. Az élet felgyorsult, a gyerekek bezárkóztak a virtuális világba, de a mi nyári estéink mindig egy ragyogó emlék marad. Mi nem csak barátok voltunk, igazi testvérekként nőttünk fel, az együttműködés és az élmények formáltak minket.
Gondolj csak bele: te milyen emlékeket őrzöl a grundról, a játszótérről vagy a nyári estékről? Talán már nem jönnek vissza azok az idők, de jó, hogy megéltük! A régi barátok, a közönséges lángosok és a kazettás magnó hangulata ma is erőt ad nekünk, és bármikor elvisz egy pillanatra az emlékek tengerébe.
