Cibereleves, tócsni, derelye és házi sör kerül elő ebben a sorban, ahol régi magyar ételek és italok jelentését kell ismerni. A kérdések többnyire arra mennek rá, mit neveztek egy-egy ma már ritkábban használt étel- vagy italnévvel, és hogyan készültek ezek a fogások. Falusi konyha, böjti levesek, kelt tészták és egyszerű házi italok adják a kérdéssor hangulatát, sok régi elnevezéssel.
Mi volt a cibereleves fő alapanyaga?
A cibere savanyú, böjti leves volt, amelyet korpából vagy aszalt gyümölcsből erjesztettek.
Mi volt a „bodzafőzet” főként?
A bodzavirágot vízzel, cukorral és citrommal erjesztették, és frissítő italként fogyasztották nyáron.
Mi volt a „tócsni” vagy „lapcsánka”?
Reszelt burgonyából, lisztből és fokhagymából készült olajban sült lepény, főleg falusi portákon.
Milyen ital volt a „házi sör” a régi időkben?
A falusi emberek kenyérből, élesztőből és vízből erjesztették a „sör” házi változatát, alacsony alkoholtartalommal.
Mi volt a „tepertős pogácsa” őse?
A tepertős pogácsát eredetileg kenyértésztából készítették, a maradék zsíros tepertővel dúsítva.
Mit neveztek „savanyú tésztának”?
A régi háziasszonyok kovászt használtak, így a tészta enyhén savanykás ízű lett, de könnyű és levegős.
Hirdetés
Mit jelentett a „ludas kása”?
A ludaskása rizses-húsos egytálétel volt, amit főként Márton-napon készítettek libahúsból.
Miből készült a „csicsóka” étel?
A csicsóka (Jeruzsálemi articsóka) a burgonyához hasonló gumós növény, amelyet főzeléknek vagy sütve ettek.
Mi volt a „derelye”?
A derelye a mai ravioli magyar rokona, amit szilvalekvárral, túróval vagy mákkal töltöttek.
Mit ittak régen „mézes pálinka” néven?
A téli időszakban házi pálinkát édesítettek mézzel, így lett lágyabb és aromásabb.
