Hányszor álltunk ősszel a házunk előtt, a sarkon a régi szódás ember kék biciklije mellett, és próbáltuk kitalálni, mikor érkezik meg újra? Az efféle izgalmak napjainkban már eltűntek, de a gyerekkorunk e kis pillanatai megmaradtak. A 80-as évek végén a barátságok a fröccsekről és az üvegek visszaváltásáról szóltak – most erre emlékezem vissza.
A gyerekkor világa: Iskola, játszótér, otthon
Márciusban, amikor a nap első melegei megérkeztek, az iskolás hétköznapok mellett néha becsúszott a szódás ember látogatása is. Az egyetemisták, ahogy nyári szünetük kezdetét várták, mi, gyerekek a közeli játszótéren nyüzsögtünk, és izgatottan suttogtuk, ki mit kért, amikor az öreg szódás megérkezett. A gyermekkori barátságok akkortájt egyre mélyültek, együtt nőttünk fel, a kerítés mellett, a grundon, vagy szimplán csak a lovasiskolában, ahol a szódás hűsítő itala és a friss fű illata illeszkedett a szünidő felhőtlen vidámságához.
Az otthonainkban, legfeljebb pár lábnyira egymástól, különböző gyerekkor vitt minket – a kémlelő szomszédok, akik sosem hagytak ki egy akkordot sem, a szódás ember kiáltása, aki egy újabb üveggel jött, a gyümölcslevek színét hozó diaszpergénk. Ha jól emlékszem, az acélos sárga és zöld üvegben fémes gyöngydobolás zenélt – „Vissza, vissza, üveg a falra!” szólítottuk egymást, és már csorogtak is a vágyak.
A nagy fröccskészítés – igazi gyerekkori rituálé
Néhány kockacukorral, friss vízzel és szörppel a gyerekek maguk készíthették el az első fröccseiket: a „gyümölcsszörp-froccsot”. A nap végén, mikor a környék apraja-nagyja már megérkezett, megindult a tömegszervezés a szódabuborékok védelmében. Az igazi öröm pedig akkor érkezett el, mikor mindenki megkapta az áhított italt, és a világ színpadán szorongva helyezkedve várta a következő pillanatokat. Az ízek rég nem csak üvegből jelképezték a barátságokat, hanem magunkra öleltük őket.
Képzeld el, hogy a fogás előtt minket, gyerekeket egy hatalmas furcsa kalapban már vártak a kábítószer-ellenes rendszabályok – a szószéki barátok mindannyian támogatták az új fröccsmegváltoztatási projektet: „Hozd vissza az üveget, szólhat a zene, és a fröccs általában is olcsóbb.” Ezekkel a szavakkal gyűjtöttük a lapos és fel nem fejtett életösvényeket.
Egészen különleges volt, ahogy a gyerekkor szabadságának és a felnőtté válás első lépéseinek ízét és illatát magunkba szívtuk, miközben a szódás ember kinézetében és hangzásában egy varázslatosan furcsa figura maradt. Ahogy megérkeztünk a jövőbe, úgy a szülők az estén egyszer csak magukra varázsolták a fiatalok hítet: „Mi lett ezzel az éjszakai kultúrával?”
Ott vannak-e még ezek a pillanatok? Visszaköszönnek valahol?
Nehezen felejtem el, honnan értünk el idáig, de egy biztos: már messze nem lesznek olyanok a napok, mint abban a skandináv tavaszi napban. De pontosan ez a meghatározó élmény, amiért a fiatalok, öregek újra találkoznak a régi környezetben. Az örök barátságok völgyében a szódás ember bármikor megjelenhet, ha a szívünk ezt csücsöríti.
Te mire emlékszel ebből az időszakból? Az őszi napfény vagy a hűsítő habzók sokszínűségének szagával te is fellelhetted a régi emlékeket. Talán már nem jön vissza a régi szódás ember, de biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkban tovább élnek a fröccsök, az ízek és a barátságok emlékével telítve.
