Régi sztori de emlékezetes mint a többi legalábbis számomra.
Megérkeztem címre, felcsöngetek, izgatott női hang be is enged.
Felérek az emeletre, hölgy kijön ,kis nadrág kis póló és a félreérthetetlen kócos haj és büszke határozottság az arcán amit az elmúlt 40-50 perc öröme ragasztott rá amíg kiértem a pizzàval.
Párbeszéd a következő:
Én:-Szia.
2150-t kérek szépen.
Hölgy:- Sziia.
Huuu hàt ne haragudj szólni kellett volna,de a férjemnek nagy van…mármint úristen címlet címlet!
Itt nem tudom melyikünk pirult el gyorsabban,de nála a mámor hogy Dr.
Doronghoz ment feleségül gyorsan átváltott arra,hogy a lehető legjobban eltudjon bújni a pizzás doboz mögé amíg visszaadok.
Én már számoltam is le a pénzt mert tudtam ,nem fogom tudni sokáig a kacagást magamba tartani.
Én:- Ugyan semmi baj..7ezer8ezer9ezer és 10 köszönöm és gratulálok!
Itt az ajtón belépve még kiadott egy vékony Goofy féle jahhi hangot majd becsukta maga mögött az ajtót.
Bejegyzés navigáció
