ROSSZ ÁLLAPOTBAN VANNAK A GYEREKEK MA?
Ha igen, akkor tőlünk, miattunk.
ROSSZ ÁLLAPOTBAN VAGYUNK?
Nézz körül a közbeszédben, a kultúrában, a szellemi életben, a sorbanállók között, az autópályákon, a munkahelyeken, az iskolákban, és ott lesz a válasz – ha akarod…
A fenntarthatóságra nevelés lassan önálló tantárgy lesz, de bizalommal kapcsolódni, autonómiáról tapasztalatot szerezni, tissztességesen kommunikálni, tiprásmentesen versenyezni leginkább nem sikerül…
Mi, Fölnőttek teremtjük ezt a világot a gyermekeinknek, tehát ha valami, vagy valaki rossz állapotban van, az a Fölnőtt.
Romantikusan áradozni arról, hogy “én is kaptam egy-egy pofont apámtól, mégis itt vagyok és normális vagyok”, vagy arról, hogy “rajtam is volt nyomás az iskolában, mégis lett belőlem valaki”, vagy arról, hogy “mi is elvertük párszor egymást a haverokkal, mégis vannak barátaink” – nos, ez önmagában jelzi azt az állapotot, hogy nem vagyunk jól, csak így programoztak bennünket, az abnormális lett a normális, mert ki akar úgy leélni egy életet, hogy azt mondja, abnormális világban nőttem fel, sérült vagyok…
Márpedig, ha generációról generácóra ugyanazt a világot hozzuk létre, ugyanazokkal az elvárásokkal, az jelzi a rosszul működést, a sérültséget. Ha még rosszabbat teremtünk, az pedig már bosszú.
Ha Fölnőtt vezető megsértődik, kioktat, azt azért teszi, mert rá megsértődtek és kioktatták. Ha valaki magolásra kényszerít, azért teszi, mert magoltatták. Ha valaki megalázó megjegyzést tesz másokra, őt biztosan megalázták. Vagyis mintánk sincs a másfélére, a jobbra, a felszabadítóra, hogyan csináljuk akkor másképp?
Az önmeghaladás feltétele a saját működésünkkel való szembenézés. Például nyugodtan ki lehetne mondani, hogy nincs rendben az, ami velem történt az iskolában. Nincs rendben a tlterhelés a túlstresszelés, a megszégyenítés, a bántalmazás… Ha volt ilyenben részed, beszélgess csoportban másokkal, ki fog derülni, mindenkinek volt… És ha ki mered mondani, hogy ez nem volt rendben, akkor, és csakis akkor tudsz olyan alternatívát kínálni szülőként és tanárként, ami MÁS lesz. Nem tökéletes, de jobb, és ez éppen elég.
Hajrá.
(kép:pixabay-schaferle)
