“Soha nem mi döntjük el, hogy mi vagyunk, és mit jelentünk a másik számára.
Sok ember utál minket.
Sok ember szeret minket.
Sokan közülük megvetnek, és sokan nagyra becsülnek.
Sok ember ócsárolja kinézetünk, sokan mások lelkesen dícsérik.
Néhányan ostobának tartanak minket, néhányan felettébb bölcsnek.
Páran talán úgy ítélik meg, segítségre szorulunk, mások pedig úgy érzik, mi vagyunk az egyetlenek, akik segíteni tudunk rajtuk.
Sok ember elmenekül a társaságunkból, míg sok ember épp a társaságunkba menekül békéért.
Rengetegen, kik nem ismernek, ítélkeznek rólunk, s rengetegen, kik jól ismernek, teljes egészében elfogadnak minket.
S mind ezekhez: az ég világon semmi közünk!
Hogy mit jelentünk és hogyan látszódunk a másik számára, nem csak attól függ, mi kik vagyunk, hanem attól, ő kicsoda.
Itt nem kizárólag az számít, milyenek vagyunk legbelül, hanem az, ő milyen legbelül — ennek megfelelően fog látni minket.
Mi csupán vagyunk, akik vagyunk. S a többi ember majd aszerint, ők kicsodák, véleményük bélyegét akasztják ránk.
Ha mi fény vagyunk, akkor néhányan majd melegedni jönnek hozzánk, néhányan megpróbálják kioltani e fényt, mások csak az árnyékainkat keresik majd, s megint mások egyszerűen kiegészítenek, megerősítenek minket a saját fényükkel…
Ez mind attól függően, ők mit hordoznak legbelül.
Tán olykor feltesszük a kérdést:
Mi az bennem, ami miatt ilyen véleményt alkotsz rólam?
Pedig a helyes kérdés így hangzik:
Mi az benned, ami miatt ilyen véleményt alkotsz rólam?”
