Egy kézzel írt szerelmes levélben a javítások is beszélnek: megmutatják, hol lett kevés a szó, és hol győzött az őszinteség. Ezek a szerelmes idézetek a lassan formálódó vallomásokhoz, a távolság csendjéhez és az egyetlen embernek szánt mondatokhoz adnak hangot. Nem hibátlanok akarnak lenni, hanem személyesek.
Szerelmes idézetek
Háromszor kezdtem újra ezt a levelet, mert egyszer sem mertem rögtön leírni, mennyire hiányzol.
A tintám hamarabb bevallotta, hogy szeretlek, mint én valaha hangosan.
Áthúztam a szép mondatot, és helyette ezt hagytam: gyere haza hozzám.
Minden leveledet elteszem, még azt is, amelyben csak annyit írsz: megérkeztem.
Nem nagy vallomást küldök, csak egy estét, amelyből nagyon hiányzott a hangod.
A távolságot nem tudom összehajtani, ezt a lapot viszont eljuttathatom hozzád.
Ma is neked mesélném el először azt, amin mindenki más csak nevetett.
A neved mellett valahogy rendezettebb lesz a kézírásom, pedig közben jobban remeg a kezem.
Ha ezt olvasod, már tudod, amit a búcsúzáskor nem tudtam rendesen kimondani.
Szeretlek a hétfői sietségben, a mosatlan bögrék között és a késő esti hallgatásban is.
Hagytam üres helyet a lap alján, hátha egyszer együtt írjuk tovább.
Nem ígérem, hogy mindig megtalálom a jó szavakat; azt igen, hogy keresni fogom őket.
Ezt a levelet nem kell megőrizned, csak azt jegyezd meg, milyen őszintén gondoltam.
A boríték neked szól, de minden benne maradt csend kettőnké.
A fenti gondolatok saját szerkesztőségi megfogalmazások, nem ismert személyektől származó idézetek.
Amikor a levél őrzi meg a kimondatlan szavakat
Válassz egyetlen gondolatot, és írd le úgy, ahogyan természetesen mondanád. Maradhat mellette javítás, elkenődött tinta vagy egy utólag beszúrt szó: a kézírás éppen attól bensőséges, hogy látható benne a töprengés. Egy dátum, egy közös emlék rövid említése vagy a megszólításotok többet adhat hozzá, mint bármilyen díszes levélpapír.
A legszebb levélben mindig marad egy mondat, amelyet csak a címzett ért egészen.










