“Van valami ellenállhatatlan abban, ahogyan a 76 éves Bill Nighy éli az életét.
Reggelente beül egy kávézóba, megreggelizik, újságot olvas. Mindig van nála egy könyv, elegánsan öltözik, nagyokat sétál Londonban, és láthatóan remekül érzi magát a saját társaságában.
A munkaebédeket sem szereti. Szerinte az ebéd arra való, hogy az ember nyugodtan egyen, ne arra, hogy közben dolgozzon.
Szeretem ezt az embert.
Rájött valamire, amit sokan egy életen át hajszolva sem értenek meg: az élet nem csak munkából, határidőkből és újabb célokból áll.
Egy jó könyv. Egy finom ebéd. Egy elegáns öltöny. Egy céltalan séta.
És az a csodálatos szabadság, hogy nem kell mindig rohanni valahová.
Ha megöregszem, valami ilyesmit szeretnék. ”










