A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
– Figyelj, fiam.
Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
agyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A bébiszitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös J�-VŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni.
Éjjel arra ébred, hogy az öccse ”telerakta a pelenkáját” és sír.
Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni.
Bemegy szólni a bébiszitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon.
Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival,hogy mi is az a politika.
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
– A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul.
A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van!
