A kisvárosi bankfiók igazgatója hajnali kettőkor váratlanul hazaérkezik egy többnapos konferenciáról.
Hogy ne ébressze fel a feleségét, nem gyújt villanyt, hanem töksötétben beóvakodik a hálószobába, csendben levetkőzik és lerakja a ruháit egy székre.
Éppen be akarna bújni az ágyba, amikor megszólal a felesége:
– Drágám, iszonyú fejgörcsöm van, hoznál nekem innen a szomszéd patikából valami fájdalomcsillapítót?
Csak arra kérlek, ne gyújtsd fel a lámpát, mert a fénytől még jobban hasogat…
Az igazgató csendben visszaöltözik a sötétben, és becsenget az utca másik oldalán lévő patikába.
– Elnézést, hogy felkeltettem, – mondja a patikusnak – de valami gyorsan ható fejfájáscsillapító kellene a nejemnek.
– Máris hozom, – feleli a patikus – de nem haragszik, ha megkérdezem, hogy miért hagyta ott a bankot?
– Dehogyis, miből gondolja, hogy otthagytam a bankot?
– A tűzoltóegyenruhából…
