A Korona-expressz nemzetközi gyorsvonat hálófülkéjében utazik egy csinos fiatal nő és egy fiatal férfi.
Hosszú az út, az éj leple alatt nem látni semmit a tájból, unalmasan telik az idő, csak a kerekek zakatolása, a sínek csikorgása tartja ébren utasainkat.
A fülke halovány fényében sandán kikandikál a félig áttetsző hálóingben fekvő nőcike minden izgi domborulata.
Az alak nem bírja levenni a látványtól kimeredt szemeit róla.
Egyszer csak a felkanosodott pasi megszólal:
– Levél érkezett, nyitva a postahivatal?
A nő felháborodva:
– De kérem, nem szégyelli magát?
Nyomasztó félóra után újra a pasi:
– Hahó, levele van, nyitva a postahivatal?
– Hát hogy merészkedik, uram?
Ismét mély csend, csak a vonat ismétlődő zakatolása.
Újabb félóra után.
– Hölgyem, levél érkezett, nyitott-e már a postahivatal?
Erre a hölgy már kissé szelídebben:
– Ne zavarjon, kérem!
Nemsokára a hölgy rájön, hogy jól esne egy kis etyele-petyele, az éj leple alatt senki se zavarná meg őket, nem tudná meg senki a kis lamour-t, s a pasi is jóképű.
– Hahó, megnyílt a postahivatal!
Mire a pasi:
– Sajnálom, a levél már kézbesült!
