A nyugdíjas bácsi, aki egész életében úgy élt, mint akinek nem lesz nyugdíja, egy napon elhatározza, hogy végre elmegy nyaralni.
El is utazik egy szép tengerparti üdülőhelyre.
A tengerparton rögtön megtetszik neki egy fiatal hölgy, és azonnal megszólítja.
– Elnézését kérem, pár napra idejöttem, és mindent megtennék, hogy megismerjem a szépséget, amit látok.
Erre a hölgy így felel:
– Köszönöm, de én már foglalt vagyok.
A bácsi nem adja fel, és tovább próbálkozik:
– De hát nyár van!
Minek lenne olyan sokszor foglalt?
A hölgy válasza:
– Hát, képzelje, van egy férjem!
A bácsi így visszavág:
– Na de hát én nyugdíjba mentem, most már aztán tényleg megérdemlem egy kis pihenést!
Egy öreg fószer bemegy a boltba, és kérdezi az eladót:
– Kérem, adja ide a legfiatalabb szalámit!
Az eladó néz rá, és mondja:
– Itt nincsen fiatal szalámi, mind öreg!
Mire a bácsi:
– Akkor adja ide az öreget, de ne féljen, ha majdnem én is, akkor elmondom neki, mit kell tennie!
Józsi bácsi ül a padon a parkban, és nézi a kisgyerekeket.
Egyszer csak megszólítja őt egy kisfiú:
– Bácsi, mit csinál a fák között?
Józsi bácsi így felel:
– Én csak nézek, emlékszem, hogy régen fáztunk itt!
Mire a kisfiú:
– Hát, akkor mit keres itt?
Józsi bácsi:
– Mert most már nyugdíjas vagyok, és senki sem írt rám.
Két nyugdíjas összefut a bolt előtt:
Az egyik kérdezi:
– Hallod, te miért nem jössz el a nyugdíjas találkozóra a jövő héten?
– Áá, dehogy megyek!
– mondja a másik.
– Minek?
Úgysem emlékszem rájuk!
– De hát, unokáim vannak, akik ott lesznek!
– fűzi hozzá az egyik.
– Miért, ők is öregek már?
Az öreg János bácsi mesél a fiának:
– Fiam, tudod, amikor fiatal voltam, alig vártam, hogy nyugdíjas legyek!
A fiatal gyerek csak néz.
– Miért, apu?
– Hát mert akkor már nem kellene dolgoznom, és mehetnék nyaralni!
– De hát, apu, most már nyugdíjas vagy, és mit csinálsz?
– Ó, fiam, most már csak mesélek róla!
Egy nyugdíjas sétál a városban, és találkozik egy régi ismerőssel:
– Jó estét, Miklós!
Mit csinálsz mostanában?
A válasz:
– Hát, tudod, most már csak a nyugdíjamat várom, egyre csak várom, mint egy postást!
– És a feleséged?
– Ő is várja… az orvosi recepteket!
A nyugdíjasok klubjában Szabó bácsi mesél:
– Gyerekek, képzeljétek!
Mostanában annyira jól érzem magam, hogy elhatároztam, minden nap elmegyek úszni!
Erre kérdi egy másik bácsi:
– De hát, Szabó bácsi, nem szeretsz úszni!
– Az igaz, de most, hogy nincs napom, talán rajta tudok úszni a vízen!
Az öregnéni meglátogatja a fiát, aki már felnőtt és dolgozik:
– Fiam, mit csinálsz mostanában?
– Na, tudod, anyu, nyomozom a nyugdíjamat, mindennap megnézem az interneten!
– És mikorra várod?
– Az egy jó kérdés, anyu, de biztos nem a közeljövőben!
A nyugdíjas nénike ül a kávézó teraszán, és nézi a fiatalokat:
– Fiatalok, mit csináltok?
– Jól érezzük magunkat, néni!
– Emlékeztek rá, mikor én fiatal voltam, mit csináltam?
– Kóstoltuk a kávét!
– De azelőtt!
– Még nem lehetett a kávét kóstolni, mert akkoriban nem volt pénzem!
Két nyugdíjas együtt ül a padon:
– Te miféle gyógyszert szedsz, amiért így nézel ki?
– Hát, már két éve nem szedek semmit!
– Akkor miért nézel ki így?
– Mert a nyugdíjam így is éppen elég, hogy csak nézzek!
