A plébános egy szombat reggelen a templomhoz közeli parkban sétált, amikor eléugrott egy béka, s megszólította:
– Jó napot, plébános úr!
A plébános elcsodálkozott a beszélő béka láttán.
– Te tudsz beszélni?
– kérdezte tőle.
– Igen, mert hát nem voltam ám én mindig béka!
Én egy 11 éves, kórista kisfiú voltam, pont olyan, mint a többi gyerek, ám egy gonosz boszorkány békává varázsolt.
Olyan boldog lennék, ha újra visszaváltozhatnék kórista kisfiúvá!
– Meg lehet törni valahogyan a varázst?
– Persze, plébános úr!
Könyörgöm, segítsen rajtam!
– Mit kell tennem?
– Semmi egyebet, csak haza kell vinnie, éjszakára dugjon maga mellé az ágyába.
Reggelre, mire felébred, visszaváltozom kórista kisfiúvá.
A plébános úgy is tett.
Hazavitte a békát, s éjszakára bedugta maga mellé az ágyába.
Reggel, mikor kinyitotta a szemét, ott feküdt mellette egy 11 éves kisfiú.
Tisztelt bíró úr, esküdtszék, a védelem befejezte a mondanivalóját!
