A székely bácsi elhatározta, hogy elmegy a városba, mert hallotta, hogy ott mindenki jól él.
Mielőtt elindult, megkérdezte a feleségét:
– Szeretsz te engem?
– Hát persze, hogy szeretlek!
– Akkor mit szólnál, ha megvennék egy kocsit?
– Hát a régi is elég jó, minek az újat?
– De az új majd sokkal gyorsabb!
Felesége merengett egy kicsit, majd azt mondta:
– Na jó, de ha veszel kocsit, akkor csak úgy, ha a régi is megmarad.
A bácsi megígérte, majd kijelentette:
– Ha már így van, én akkor vásárolni megyek!
A városban találkozott egy barátjával, aki megkérdezte, mit szól a sok szép autóhoz.
– Hát én is szeretnék egyet!
– felelte a székely.
A barát azt tanácsolta, vegyen egy klasszikusat, mert azok sokkal megbízhatóbbak.
A bácsi megfogadta a tanácsot, és vásárolt egy régi autót, amivel visszautazott a falujába.
Mikor hazajött, a felesége megkérdezte:
– Hát mit vettél?
– Egy autót.
– De hát miért nem új?
– Azért, mert amitől eddig utaztam, az éppen elég volt…
A tanár megkérdezi a gyerekeket, tudják-e, mi a különbség az állatok és az emberek között.
A gyerekek tanakodnak, végül egy kisfiú azt mondja:
– Hát, az állatoknak nem kell iskolába járniuk.
A tanár bólogat:
– Ez igaz, és miért nem?
A kisfiú folytatja:
– Mert ők tudják, hogy kicsiként is van értelmük, míg mi mindig kérdezünk mindent.
– Képzeljétek el, – mondja a tanár – hogy van a leopárd, aki szabadon él az erdőben.
– Képzeljétek el, hova menne az állatok versenyén!
Erre az egyik kislány megszólal:
– Ott lenne az elefánt, meg a zsiráf is, ugye!
A tanár bólint, és megkérdezi:
– De ki lenne a leggyorsabb szerintetek?
Kisfiú ismét jelentkezik:
– Hát persze, hogy a leopárd!
A tanár csodálkozva mondja:
– De hát a legkisebb állat is futhat gyorsan!
Erre a kislány mondja:
– Igen, de az ő versenyzői nem mindig érnek célba!
Az orvos megkérdi a betegét, mióta nem érzi jól magát.
A beteg így válaszol:
– Hát már legalább két hete, doktor úr.
– Két hete?
És mit csinált előtte?
– Hát, mindig vigasztaltam magam a jó dolgokkal.
– De akkor biztos néha volt olyan is, amikor jól érezte magát!
– Az igaz, de mivel mindent unokáimnak meséltem el, sajnos már nem maradt időm magamra.
– És mit tanácsol nekem a doktor?
– Hát, hogy ezentúl az unokáit mesélje el a barátainak is, mert az ők jóléte nem fogy el!
Az öreg csavargó az utcán koldul, amikor egy arra járó ember megkérdi tőle, miért nem dolgozik.
– Dolgoztam én már – feleli a csavargó.
– És mit csinált?
– Hát, eladogattam mindenféle krumplit, de nem érte meg!
– Miért nem?
– Mert amikor megérkezett a rendőr, mindig elkérte a jövedelmem fele részét.
– Akkor minek csinálta?
– Mert az mégis csak a költségek egy része volt, magától a rendőr nem várhatom el a büntetés lejártat.
A járókelő kérdi:
– De hát miért nem próbálta meg a földművelést?
– Azt már megpróbáltam, de az meg annyira fárasztó volt!
Két barát beszélget a szomszéd szántóföldjén.
– Mit ültettél a földbe, hű barátom?
– Hát most épp borsót!
– De hát nem lehet borsót ültetni tavasszal!
– Hát ezt már én is kiderítettem, de nem akartam, hogy a búza irigykedjen rám!
– Hogy értsd ezt?
– Hát ha tavasszal nem nő ki, már hiába várom, lesz-e búzám!
– Igaz, de a borsóknak nem tetszik, hogy nyár végén jössz a búzáddal!
A hentes és a zöldséges beszélgetnek az üzlet előtt.
– Te, nyújtsál már ide egy kiló kolbászt!
– Képzeld, most épp sárgarépát árulok!
– De hát miért nem adtál már nekem a múltkor egy debrecenit?
– Azóta elfogyott, és nem tudok újat kapni.
– Miért, morog a zöldséges, hiszen látom, gyümölcs árus így is bőven akadt!
A hentes csak megvonja a vállát.
– Ez igaz, de én csak a jó kolbászra adok veled ki!
A falu tanítója mindig figyelmezteti a gyerekeket a tanulás fontosságára.
Egyik nap azonban az egyik gyerek megkérdezi:
– De minek tanulunk, ha a felnőttek sem tudják?
A tanító elgondolkodik, majd feleli:
– Azért, hogy egy napon már tudjuk!
– De ha tudjuk, minek tanultuk?
– Hát, hogy ne legyünk kíváncsiak a válaszunkra!
A gyerek helyben marad.
– Pár év múlva már nem lesz kérdés!
Az öregasszony a boltban találkozik a szomszédjával, és arról beszélgetnek, hogy éppen mit főznek.
– Hát mit főzöl, jó szomszédasszony?
– Főzök krumplit meg pörköltet.
– Hűha, de az szépen hangzik!
– De látod, ezért nem hívnálak meg, mert félek, hogy eltéríted a napom!
– Miért tenném?
Én is már csak a savanyú káposztát eszem!
– Hát ha azt tehetem, főleg egy jó kávé mellett!
– A kávé az még jöhet, de az nem főzelék!
Az ügyvéd és a bíró beszélgetnek a bíróság előtt.
– Miért nem írsz a tárgyalás után?
– Mert most sokkal fontosabb dolgom van!
– Mint például?
– El kell írnunk a lapot a tanúkkal!
– De azt minek, hiszen nem érdekes?
– Csak tudod, az ügyfélnel nem kérdezem!
