A tanítónéni a "tragédia" fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek…
Meg is kérdezi Pistikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára.
Pistike nem habozik:
– Hát például tragédia az, hogy a nagypapámnak döglenek a disznói!
– Nem Pistike, tévedsz:
ez valóban nagy baj, de nem tragédia!
A tragédia az volna, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna!
Érted?
Néhány hét múlva szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanítónéni imponálni szeretne neki, ezért ismét előveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.
– Gyerekek, meg tudná nekem valaki mondani, mi a különbség a baj és a tragédia között?
Pistike?
– A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul meghal.
Az tragédia!
De nem baj!
A baj az, hogy a nagyapámnak döglenek a disznói…
Vicc: Tanár beszélget a szülővel:
– A gyerekről egy pozitív dolgot tudok csak mondani.
– Mi az?
– A dolgozatait elnézve biztos nem szokott puskázni.
Vicc: – Hányast kaptál ma az iskolában? – Kérdezi Józsikától az anyukája.
– Ötöst!
– De itt egy hármas és egy kettes áll.
– méltatlankodik a mama az ellenőrzőt kinyitva.
– Három meg kettő az öt!
Vicc: Biológia órán a tanár egy csontvázat helyez az asztalra.
– Ki akar felelni?
– Ééén!
-jelentkezik Pistike.
– Na jó, Pistike.
Gyere!
Mi ez itt?
– Egy csontváz.
– Milyen csontváz?
– Állati.
– Milyen állaté?
– Hát amelyik meghalt.
Pistike erősen dadog , ezért logopédushoz viszi az anyukája…
A logopédus azt mondja a gyereknek:
– Mondd ki szép lassan, hogy ezer, először csak a felét!
Mire Pistike:
– Ö.
..ö … ötszáz.
– Elegem van belőle, hogy itthon is csak a munkáddal foglalkozol!…
Néha törődhetnél többet a családoddal is, nem csak azzal a francos iskolával!
– Igazságtalan vagy velem szemben, és ez nagyon rosszul esik!
Most büntetésből leírod százszor, hogy "Nem mondok többször ilyet a férjemnek!
"
Vasárnap az iskolánk új csillárokat kapott…
A városunk polgármestere hosszú beszédet tartott, majd kezet szorított az igazgatónővel.
Ezt követően felakasztották őket.
– Gyerekek – kérdezi a tanár az irodalomórán -, hogy hívják azt az írásművet…
amelyet csak kigondol valaki, és semmi valóságalapja nincs?
Pistike jelentkezik:
– Adóbevallás!
– Anyu, az iskolában azt állítják rólam, hogy folyton hazudozok.
– Az nem lehet, fiam, hisz már öt éve befejezted az iskolát.
Tanár az osztálynak:
– Gondolom, azt tudjátok, hogy a szépségideál korszakonként változik.
Vegyük például az 1937-es szépségkirálynőt.
153 centiméter magas volt, emellett 54 kiló.
A méretei pedig:
76-64-80.
Mit gondoltok, milyen esélye lenne egy mai szépségversenyen?
Jelentkezik az egyik diák:
– Szerintem semmilyen.
– Igen, ez így igaz.
És miért?
– Mert mostanra már nagyon öreg szegény.
– Petike, miért eszed le direkt a pólódat?
– Segítek anyunak…
– Ezt, hogy érted?
– Nem kell megkérdeznie, mi volt az ebéd.
– Hányasra vizsgáztál?
– Kettesre…
– Miből?
– Kegyelemből…
Két apuka beszélget:
– Haver, az én fiamnak olyan jók lettek a jegyei, hogy biztosan valami tudós lesz.
És a tied?
A másik elgondolkodik, majd azt mondja:
– Az én fiam hős lesz.
Már most is nagyon bátor.
– Ezt miből gondolod?
– Hát, aki ilyen bizonyítvánnyal haza mer jönni…
– Monnd csak fiacskám, ebben a mondatban: "A pásztor a mezőn legelteti a…
nyájat" melyik a helyhatározó?
– A pásztor.
– Nono!
Már hogy lenne a pásztor a helyhatározó?
– Azért, mert a pásztor határozza meg a helyet, hogy hol legeljen a nyáj.
Pistike az órán elkezd sírni a hátsó padban. Odamegy a tanár néni és megkérdezi:
– Miért sírsz Pistike?
– Azért, mert mindenki hátat fordít nekem!
!
!
--[googlesitekit-end-of-content]-->
