Alig teltek el a mézeshetek, az ifjú asszonyka így panaszkodik az anyjának:
– Mama, megvolt az első komoly veszekedés közöttünk…
– Ne aggódj, ez minden házasságban előfordul!
– Jó, jó, de hova tegyem a hullát?
Vicc: – Ma vettem egy lovat. Szerinted versenyezhetnék vele?
– Persze!
Sőt amilyen gebe, még simán le is győznéd!
Vicc: Repülőgép, mindenki alszik, sötét van. Egy férfi és egy nő suttog.
Férfi:
Jaj, gyere gyorsan, nem bírom tovább.
Nő:
De egy csomó ember van itt körülöttünk!
Férfi:
Nem baj, menjünk hátra a mellékhelyiségbe!
Nő:
Ülj le gyorsan.
Az óvszer megvan?
Férfi:
Igen.
Férfi:
Kész.
Á, egy kis parfüm!
Te tényleg mindenre gondolsz!
Ekkor hirtelen megszólal a hangosbemondó:
Kapitány:
Hölgyem és uram, a hátsó toalettben!
Tudjuk mit csinálnak, és ezúton hívom fel a figyelmüket, hogy légitársaságunk előírásai szerint ez illegális!
Megkérem, vegyék le a gumióvszert a füstérzékelőről, és fejezzék be a dohányzást!
Vicc: A leendő após faggatja a vőlegényt:
– Mondd csak, fiam, dohányzol?
– Én, soha még egy szál cigarettát se szívtam el.
– Na de az italt, azt nem veted meg, ugye?
– Egyáltalán nem iszom.
– Hát a nőkkel hogy állsz?
Hajtod őket, mi?
– Az ön lányán kívül senki más nincs és nem is lesz az életemben.
– Na, ha ez mind igaz, akkor semmi keresnivalód nincs ebben a családban.
Én nem akarom a feleségemtől egész életemben azt hallgatni, hogy "Bezzeg a vejem…"
Csöngetnek. Férfi kinyitja az ajtót.
Anyós áll kinn, eső zuhog.
– Anyuka, hát mér áll itt az esőben, mér nem megy haza?
Egy nő elmegy a kisállat-kereskedésbe, hogy válasszon magának valamilyen…
hobbiállatot.
Egy gyönyörű, színes tollú papagáj kelti fel az érdeklődését.
Látja, hogy a madár lábairól két zsinór lóg, egy kék a bal lábáról és egy piros a jobbról.
Kérdezi a nő az eladótól:
– Mondja, mire való ez a két színes zsinór?
– Ha ön meghúzza a kéket, akkor a madár elénekel egy zsoltárt, ha a pirosat, akkor pedig elmond egy imádságot.
– És ha mindkettőt egyszerre meghúzom?
– Akkor seggre esek, te barom!
– kiált rá a papagáj.
Az idős gróf késő este érkezik haza. A komornyik megkérdezi:
-Na, mi van, te vén piszok?
Már megint a kocsmában voltál és vedeltél?
-Nem, Johann.
A városban voltam, és hallókészüléket vettem.
– Mikor kéri meg egy fiú egy lány kezét?
– ???
– Amikor az övé már elfáradt.
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik…
egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
– Mivel tölti az idejét?
– kérdezi a szakember.
– Hát, például halászgatok.
Játszom a gyerekeimmel.
Amikor nagy a forróság, lepihenünk.
Este együtt vacsorázunk.
Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász.
A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
– Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról.
Segíteni akarok magának.
Hosszabb ideig kellene halásznia.
Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
– És azután?
– kérdezi a halász.
– Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet.
Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást.
Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
– Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni?
– érdeklődik a halász.
– Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.
– És azután?
– folytatja a kérdezősködést a halász.
– Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember.
– Nyugdíjba vonulhatna.
Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
– És azután mi lenne?
– kérdezi a halász.
– Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit…
Egy fickó lekiabál a negyedikről:
– Házmester úr, Házmester úr!
Jöjjön gyorsan, az anyósom ki akar ugrani az ablakon!
– És miért kellek én oda?
– Mert nem nyílik az ablak!
– Doktor úr, mik az esélyeim ?
– Egyszerű rutinműtétrol van szó.
Már nyolcvankettedszer csinálom.
– No, akkor nyugodt vagyok.
– Lehet is.
Elvégre egyszer már sikerülnie kell.
Hasmenéses beteg az orvosnál:
– Doktor úr, nagyon csikar a hasam, hasmenésem van, a legváratlanabb pillanatban tör rám a nagydolog, és olyankor általában előfordul egy kisebb-nagyobb baleset.
– A doki felírja neki a gyógyszert, de közben beszélget a nővérkével, tévedésből nyugtatót ír fel.
Egy hét múlva visszamegy ellenőrzésre a páciens:
– Na, még mindig becsúszik a "baleset"?
A beteg földöntúli mosollyal:
– Igen doki, de doktor úr kit érdekel!
?
Móricka, a te nagyapád mi
volt?
– Tüdőbeteg.
– Jó, de mit csinált?
– Köhögött.
– Hiszen abból nem lehet megélni…
– Tudom, bele is halt.
Egy pincér halála után hat hónappal az özvegye elmegy egy médiumhoz…
mert szeretné felvenni a kapcsolatot elhunyt férjével.
A médium leülteti a nőt egy asztalhoz, és elkezdik a szeánszot.
Az asszony valóban látni véli férjét az egyik sarokban állva, frakkba öltözve.
Az özvegy megszólítja:
– Arnold, te vagy az?
Kérlek, gyere hozzám közelebb!
Erre a férfi válaszol:
– Nem mehetek, az már nem az én asztalom.
A falu orvosa iszonyatos sebességgel végig a falu főutcáján.
– Lassabban vezess!
- figyelmezteti a felesége- mert megállít a rendőr!
– Nem hiszem.
Megmondtam neki, hogy egész nap maradjon az ágyban!
– No, Pistike, milyen alakú a Föld?
– Gömbölyű.
– Honnan tudod?
– Na jó, legyen szögletes.
Ezen már ne vesszünk össze!
– Mennyi ideig élhet egy férfi ész nélkül?
– ????
– Hány éves is a férjed?
Nemrég a barátnőmmel elsétáltunk egy olasz étterem mellett…
Beleszippantott a levegőbe és így szólt:
– Hmmm!
Érzed ezt a finom illatot?
Gondoltam, hadd lássa, milyen úriember vagyok, ezért másnap is arra vittem sétálni.
Külföldön járt egy házaspár. Amikor visszaérkeztek…
az asszony első dolga volt, hogy felkeresse barátnőjét és elmesélje neki úti élményeit.
– A Louvre-ban voltál?
– kérdezi tőle a barátnője.
– Hogyne!
– Nos, hogy tetszett?
– Hát tudod, a képek egészen csinosak, csak egy kicsit unalmasak.
– Hogyhogy?
– Egyik alatt sincs ott a vicc.
Hárman férfi beszélget, ki milyen becenevet adna a nemi szervének.
Mondja az amerikai:
– Én Katonának hívnám, mert vezényszóra azonnal feláll.
Mondja a brit:
– Én Úriembernek nevezném, mert a hölgyeket mindig maga elé engedi.
A francia:
– Én csak Pletykának hívnám, mert sorra jár egyik női szájról a másikra…
--[googlesitekit-end-of-content]-->










