Az angol lord hitetlenkedve olvassa, hogy az albán hegyipásztorok néha kecskéikkel pótolják asszonyaikat.
Fogja magát, elutazik Albániába, ahol személyesen is meggyőződik a dologról.
– De hát hogy bírják ezt megcsinálni, ez mégis csak egy állat!
– Higgye el, maga sem bírná ki fenn a hegyekben hat hónapig asszony nélkül.
Fogadjunk, hogy egy hónap sem kell, és maga sem fogja bírni.
Fogadnak is, és az angol ott marad a pásztorokkal a hegyekben.
A harmadik héten már sehogy se bírja a lord, nekiveselkedik az egyik kecskének.
Mikor ezt meglátják a hegyipásztorok, éktelen röhögésbe kezdenek.
– Miért nevetnek?
Maguk is ezt csinálják, nem?
– Igen, igen, de nem a legrondábbal.
