Az öreg bácsi a kórházban fekszik, amikor a nővér bemegy hozzá.
Kérdezi tőle:
– Baj van, bácsi?
– Hát, nem tudom, mit mondjak, de az ágyam alatt ott van a cipőm, és reggel óta várom, hogy valaki felhúzza!
– Miért nem húzza fel magának?
– Hát mert nekem már nem szabad hajlítanom a derekamat!
– De hát bácsi, azért csak felhúzhatja!
Nézi a nővér az öreg bajuszos bácsit, gyanúsnak találja, és segít neki.
Amikor a földről felhúzták a cipőt, a bácsi odaszól:
– Na, azért ez nem volt nehéz!
Most már csak másik lábamra is fel kéne húzni!
– De bácsi, vásároltunk új szandált is, miért nem azt veszi fel?
– Ja, az más!
Szandálban nem tudok járni, csak a cipőmben.
Az orvos hazamegy, és mondja a feleségének:
– Képzeld, ma a rendelőben egy páciens mondta, hogy bármelyik orvos álmát beteljesíti, ha megmondja neki, hogy mit szeretne.
– Na, és mit mondtál neki?
– Hát, azt mondtam, csak annyit, hogy adj nekem egy kis időt…
– És miért nem?
– Mert nászútra szeretném elvinni a feleségem!
Az öreg szomszéd elment a temetőbe, hogy meglátogassa a felesége sírját.
Épp leült a sírhoz, amikor a szomszéd öregasszony megkérdezi tőle:
– Hogy van az elhunyt felesége?
– Hát, már másfél éve itt fekszik.
– Bocs, de nem arra kérdeztem, hanem a feleségemre!
– Á, ő is ugyanitt, csak állandóan magamra hagy!
Az öreg bácsi bemegy a kocsmába, és kér egy pohár bort.
A csapos megkérdezi:
– Miért csak egy pohárral, bácsi?
– Mert a feleségem rámparancsolt, hogy ne igyak többet!
– És hányszor ígérte meg?
– Hát, a múltkor is azt mondtam, többé nem iszom, de tegnap…
– Mi történt tegnap?
– Hát, megint ittam!
Az öreg bácsi a postán áll a sorban.
Melletted egy fiatalember telefonál, és hangosan vitatkozik:
– Nem, én nem fogom elvinni!
Az öreg bácsi ránéz, és megkérdezi:
– Fiam, mit vitatkozol?
– De bácsi, ez a nő nem akar velem találkozni!
– Hát, nem is kell erőltetni, fiam!
Én is elmondtam a feleségemnek, hogy hagyjon végre békén, és látod, még mindig a régi öregségemen vagyok!
Az orvos a betegeivel foglalkozik.
Egyszer csak megérkezik a felesége:
– Drágám, állj meg egy pillanatra!
Jössz vacsorázni?
– Nem, Marika, most nem!
Dolgozom!
Bementek a vizsgálószobába, és tovább nézheti a betegek ellátását.
Marika azonban az orvos szavába vág:
– Tudod, én csak azért jöttem, hogy közöljem, hogy éppen beindul az az anyuka, akinek a kicsi a lába begörcsölt!
– Na, erre most nem érünk rá!
A bácsi a templomban ül a padsorba.
Mellett ő ült a fiatal pap, aki mondja:
– Kérlek, imádkozzatok értem!
Ma különösen sok aggaszt engem!
A bácsi megfordul:
– Jajj, fiatalember, neked nem kell imádkodnod!
Én itt ülök veled, és nem tudom, miért jöttem!
A nagymama mesél a kisunokájának az életéről.
– Tudod, kisfiam, mikor fiatal voltam, az én öregapám hattyúkat nevelt, sok-sok szépet!
Kisunokája csodálkozva kérdi:
– De nagyi, a hattyúk nem is beszélnek!
– Hát, persze, hogy nem!
Én akartam tőlük kérdezni az életet, de csak úgy néztek, mint te most rám!
A bácsi a sírköveshez megy.
Kérdezi:
– Mennyibe kerülne egy sírkő?
– Hát attól függ, milyen írást szeretne.
– Azt, hogy „Megérte az életét!
”
– Azt, az elég drága.
– Na, jó, akkor inkább „Köztünk üdvözlődött.”
Bácsi a kórházban, orvos a vizsgálatnál.
Az orvos kérdezi tőle:
– Bácsi, mi okozza a fájdalmát?
– Hát, fiam, az a baj, hogy megpróbáltam felhúzni a lábam, de nem bírom!
Az orvos ad neki egy gyógyszert, és mondja:
– Ezt reggel és este szedje!
Később a bácsi visszajön:
– Fiatalember, ezt a gyógyszert nem tudom én bevenni!
– Miért nem?
– Mert nem tudom felhúzni a lábam, hogy a számban legyen!
