Barni bácsi, a székely, éppen a mezőn dolgozott, amikor meglátott egy nagy darab darut.
Megfogta a kapáját és elindult utána.
Hosszú ideig kergette, de a daru csak nem akart megállni.
Végül Barni bácsi megállt egy kicsit kifújni magát, és ekkor megpillantja a darut, amint egy tó fölött repül.
Azt gondolja magában:
“Hát nekem már a vízben sem a lábam ér le, hogy én ezt megfogjam!
” Kicsit elmélázott, és egyszer csak keresztbe fordította az egeret, hogy egy kis halat fogjon.
Erre egy horgász megérkezik, és megkérdezi:
“Mit csinálsz itt, Barni bácsi?” Erre ő:
“Hát fogok egy halat, amíg a daru megöregszik!
”
Két barát kitalálja, hogy vadászni mennek.
Elindulnak az erdőbe, és hamarosan rátalálnak egy szarvasra.
Az egyik barát megjegyzi:
“Nézd, mekkora szarvas!
Elkapom!
” A másik barát, ígérvén, hogy segít, nagyon izgatottan áll a dologhoz.
Ekkor az első barát hirtelen rájön, hogy nincs nála fegyver, így kétségbeesetten mondja:
“Mi a fenét fogjak, ha nincs puskám?” A másik barát, fapuskát gyártva a kezével, rávágja:
“A szarvas nem tudja, hogy be kell vallani a dolgot!
” Ezzel lőtt.
Az öreg székely bácsi a városban találkozik a unokájával.
A fiú megkérdezi tőle:
“Nagypapa, tényleg igaz, hogy a városban mindenki mindig siet?” Az öreg ránéz, és azt válaszolja:
“Hát fiam, az nem is sietség, az már teljes elkerülés.
Nézd, mindenki csak rohan, mint a patkány, akit fogva akarnak tartani.
De ne feledd, ha neked is sietni kell, őszintén mindig keresd meg a kutyádat, mert ő szokta megmutatni, hogy hol a jó hely!
”
A tanár megkérdezi a gyerekeket.
“Mi a különbség a járvány és az ünnep között?” Felel egy gyerek:
“Mire a járvány elér, az ünnep már elment.” A tanár egy kicsit zavartan nézi a gyereket, mire az tovább magyaráz:
“Mert amikor az ünnep jön, mindenki felnőtté válik, a járvány meg mindenkiből gyereket csinál!
” A tanár csak nevetett, és azt mondta:
“Ennek a gyereknek jövője van!
”
Megjelenik a székely bácsi a faluban.
A falu népe éppen a lányok táncát nézi, amikor a bácsi megkérdi:
“Na, unokák, minek ugrándoztok itt?
Nincs itt semmi különlegesség!
” Erre todosan felcsillan a szemük:
“Hát, Bácsi, a lányok táncolnak, megnézzük őket!
” A bácsi közelebb lép, és azt mondja:
“Hát én tudom, hogy a lányok jól táncolnak, de miért nem képzelitek el inkább, hogy nektek is lenne egy-egy?” A gyerekek felkuncognak, a bácsi meg felnéz az égre:
“Na, ha ennyire bánjátok, az én időmben is volt tánc, de múltkor elesett a bajuszhordó, mert kiszálltunk a lényegéből!
”
Az ügyvéd és a paraszt.
Az ügyvédet megkeresi a paraszt a faluban.
“Jó napot, ügyvéd úr!
Van egy kis ügyem…” mondja a paraszt.
Az ügyvéd rávágtja:
“Ha szép értelmes ügyed van, akkora nem gond.
De ha buta, akkor sajnos nem tudok segíteni.” A paraszt megnyugtatja:
“Szóval, ügyvéd úr, egy földérdést szeretnék, és buta kérdéshez érkeztem!
” Az ügyvéd elgondolkodik, és mondja:
“Akkor inkább mondja el kérem majd nekem!
” Mire a paraszt:
“Saját magam nem tudom elmondani, mert az ügyvéd nem elmondja, ő más utakat választ!
”
Az öreg és a fiatal közötti párbeszéd.
A fiatal fiú megkérdi az öreg székelytől:
“Miért volt kevesebbet az öreged?” Az öreg gondolkodik, és azt mondja:
“Hát, fiam, mert én sosem néztem a számok után.” A fiú rácsodálkozik:
“Akkor miért lettél te öreg?” Az öreg szépen válaszol:
“Hát, fiam, mert emiatt hívták minden felnőtt korba, ami egyben jár!
”
A rendőr és a székely bácsi találkozása a faluban.
A rendőr megállítja a székelyt az úton:
“Uraim, hol a jogosítványod?” A székely kissé megdöbbent, majd mondja:
“Rendőr úr, én szegény ember vagyok, nem fogom megbántani, de nekem csak a káposztára kell a jogszabály.” A rendőr már nyugodtan mond:
“Hát így már értem, hogy bántottátok a törvényeket!
” Mire a bácsi visszakérdez:
“Akkor most a káposztát szabad megenni a törvények szerint?”
Az orvos a székely bácsihoz fordul.
Az orvos székely bácsit kérdezi:
“Na, bácsi, hogy érzi magát?” A bácsi friss zöldséget hozott a piacról, és válaszol:
“Hát, doktor úr, kicsit kimerült vagyok, de a káposzta finom!
” Az orvos felnevet:
“Na, de bácsi, a káposzta még nem lehet gyógyszer!
” Mire a bácsi:
“Hát, ha az életben az elengedjük, mindennap lenne egy jó kis főzelék!
”
