Egy feminista dzsemborin három
felszólaló van:
egy amerikai, egy
belga és a mi Manci nénink.
Először az amerikai nő beszél:
– A férjem, John hazaért, és követelte, hogy
vasaljam ki az ingjeit!
Én meg
mondtam neki, hogy van keze, vasalja ki ő.
Első nap még semmit se láttam.
Második
nap se.
De harmadnap John vasalt,
mint a kisangyal.
Hatalmas ovációt, vastapsot kap.
Aztán a belga nő beszél:
– A férjem, Jean hazaért, és követelte, hogy
mossam ki az ingjeit!
Én meg
mondtam neki, hogy van keze, mossa ki ő.
Első nap még semmit se láttam.
Második
nap se.
De harmadnap Jean mosott,
mint a kisangyal.
Ő is hatalmas ovációt, vastapsot kap.
Utoljára a Manci néni lép fel
az emelvényre:
– A férjem, Pista hazaért, és az asztalra
csapott, hogy vacsorát akar, de azonnal!
Én meg mondtam neki, hogy van keze,
csináljon vacsorát ő.
Első nap még semmit se láttam.
Második
nap se.
De harmadnapra a bal szememre
már láttam egy keveset… ?
