Egy idős bácsi elmegy a könyvtárba, és kérdezi a könyvtárosnőt:
– Kérem, tudna nekem ajánlani egy jó könyvet?
A könyvtárosnő mosolyogva mondja:
– Persze, van itt egy nagyon izgalmas regény!
– Az jó, de én sokkal inkább egy hosszú könyvet szeretnék!
– Hát, akkor itt van Gárdonyi “Egri csillagok”-ja, az nagyon hosszú!
– Aha, értem, de az még régi… nem tudna valami frissebbet ajánlani?
– Hát azt csak az újdonságok között találhatja meg!
– Az is jó, de tudna mondani nekem egy olyat, ami véletlenül se unalmas?
A könyvtárosnő elmosolyodik:
– Magának, kedves bácsi, egy könyv sem lehet unalmas!
�-n mindeképpen a legizgalmasabb szereplő benne!
Ekkor az idős bácsi elgondolkodik, majd így válaszol:
– Igazából akkor nem is könyvet szeretnék, hanem inkább néhány jó beszélgetést!
Józsi bácsi bemegy a boltba, és kérdezi a boltost:
– Kérek szépen egy kiló szalámit!
A boltos hozza is, és megkérdezi:
– Milyen szalámit szeretne, Józsi bácsi?
– Legyen csemege!
– feleli a bácsi.
Erre a boltos előveszi a csemege szalámit, majd így szól:
– Itt van, Józsi bácsi.
De ez szalámi elég drága…
– Na és?
– mondja a bácsi.
– Amúgy is mindegy, mert én csak úgyis a túrót veszem meg!
A boltos meglepődve néz rá:
– Hát akkor miért kérte a szalámit?
– Mert a feleségem mindig azt mondja, ha már áru, akkor néha csemege is jó!
Pistike kérdezi az apját:
– Apa, miért van az, hogy a felnőttek mindig csak dolgoznak?
Az apa elgondolkodik, majd ezt mondja:
– Mert amikor felnősz, akkor van sok igazán fontos dolgunk, amit el kell végezni.
Pistike erre ránéz:
– Aha, de a suliban is dolgozom..
ott miért nem mondják, hogy fontos dolgokat csinálunk?
– Hát, Pistike, mert az iskolai munka olyan, mint a felnőtt munka, csak még nem fizetnek érte!
A kisfiú hunyorogva néz az apjára:
– Szóval ha jól értem, miért nem csinálunk igazi iskolát, ahol egyből kapjuk a pénzt?
Két barát beszélget a strandon:
– Te, Laci, hogy bírják azok az öreg bácsik így a melegben?
– Hát, miért kérded?
– Mert tegnap a szomszéd nénit megkérdeztem, és csak annyit mondott:
“Majd az árnyékban jó lesz!
”
– Hát, az életemben nem láttam senkit annyira árnyékban, mint a bácsi a fánál!
Erre a másik barát felnevet:
– De figyu, ha árnyékba megy, nézzük, hogy mennyit lazul…
– Jól van, figyelj oda, meglátod, hogy utána sokkal inkább elfárad, mint mi!
Vendégség van a nagyszülőknél, és a bácsi mesél:
– Tudjátok, fiatalok, mikor én voltam gyerek, nem voltak még mobiltelefonok, meg internet, mi nagyon szép időket éltünk át!
A gyerekek csak bámulnak rá, majd egyikük megkérdi:
– És mivel játszottatok?
A bácsi elmosolyodik:
– Hát, voltak a körtefánk, azt kergettük!
– De az nem is játék!
– Nem is!
De már csak a fák alatt ülhettünk, és onnan nézhettük a világot!
Mire a gyerekek:
– Igaz, most sokkal szórakoztatóbb az, amit a telefonon látunk!
A feleség megkérdezi a férjét:
– Miért nem mondtad nekem, hogy szeretsz?
A férj elgondolkodik, majd azt mondja:
– Hát, megmondtam neked, a mi szokásunk szerint!
– Milyen szokás szerint?
– Hát úgy, hogy hallottad az öreg szomszédtól, mikor megkérdezte tőlem…
– De az nem vált be!
A férj kipattan a székből:
– Hát éppen azért mondom, hogy legyenek újabb ötleteim!
Egy idős bácsi mesél a fiataloknak:
– Tudjátok, jó fiúk, régen nem volt ennyiféle zene!
Szómi, bajusz, lágy altatta a népet!
Mire az egyik fiatal:
– Vagy a fák nem is nőttek így, vihar?
A tanár megkérdezi a gyerekeket:
– A gyerekek, ki tudna mondani nekem egy magyar közmondást?
Pistike jelentkezik:
– Tanár úr, azt mondják, hogy “Ne add fel, amíg van remény!
”
– Hát ez szép, Pistike!
De van még valami?
Mári néni a hátsó sorból:
– Hát akkor elmondom, amit hallottam apámtól:
“Várj, amíg lenyugszik a dagadt szomszéd!
”
A tanár meglepődve néz rá:
– Nem tudom, hogy ez magyar közmondás vagy meredek ellenpélda!
Az öreg Szabó bácsi a kávézóban ül, amikor jön egy idegen:
– Üdvözlöm, Szabó bácsi, itt ül?
– Igen, én vagyok!
– Tudja, sokat beszélnek magáról, ön a faluba az idős bölcs!
– Hát, ez igaz, de soha nem voltam bölcs, csak öreg.
Erre a fiatal így válaszol:
– Akkor meg a kegyelmet is megérdemli!
– Hát akkor is, ha ezt nem tudom mire; ha bölcs lennék, lehet, hogy elfelejtkeznék róla!
A idős bácsi megkérdezi a kis unokáját:
– Te tudod, kisfiam, hogy mit jelent az, hogy irigy?
A kisfiú ránéz és lelkesedett:
– Aha, apukát szeretem, de Tibi néha nagyon irigy!
– Miért, mit csinál, hogy irigy?
– Azt mondta, hogy a szülinapon az ajándékait nekem mind elmondja, de aztán nem is egyet!
– Hát fiam, az nem irigység, hanem a felnőttek mulatsága…!
