Egy manager hajótörést szenved egy lakatlan szigeten köt ki.
Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli.
Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő.
A hapsi megörül:
– Remek, végre valaki megmentett!
!
– Sajnos én is csak egy hajótörött vagyok, a másik szigeten lakom.
– Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk eljutni innen.
– Nos a csónakot én építettem, bambuszból, háncsból és levelekből.
Ahogy a nap járásából és a csillagokból kiszámítottam, legalább 2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és ennyi ivóvíz nem fér a csónakba.
Nincs kedve átjönni hozzám?
Biztos régen volt már társasága.
Át is eveznek a másik szigetre.
A tag teljesen le van nyűgözve, kikövezett út vezet egy csodálatos bungalóhoz.
– Iszik valamit?
– kérdezi a nő.– Köszönöm nem, elegem van a kókusztejből.
– Ugyan!
Van egy saját lepárlóm.
Egy Martinit?
A férfi teljesen döbbenten ül és kortyolgatja a Martinit.– Gondolom szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm.
A manager szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két kiélezett kagylót talál.
Mire megborotválkozik, a nő mindössze néhány liánba öltözötten fogadja:
– Gondolom, régóta egyedül van… – simítja hátra hosszú haját a nő.
– Igen.
– feleli bizonytalanul a férfi.
– És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit már régen nem tehetett.– NEM mondja komolyan!
!
!
Megnézhetem az e-mail-jeimet?
