Egy öreg néni ül a buszon, amikor megérkezik a megállóhoz.
Amikor buszajtó kinyílik, észreveszi, hogy egy férfi ül a busz hátsó felében, és a lábaival eltorlaszolja az ajtót.
A néni, miután megpróbálja megkerülni a férfit, hangosan megkérdezi:
– Fiam, miért állsz itt?
A férfi nem válaszol, csak továbbra is ül, lábaival útban.
A néni kicsit mérgesen folytatja:
– Ha nem mozdulsz el, akkor nem tudok leszállni!
Mire a férfi unottan:
– Igen, tudom, én is csak akkor futok, ha hívnak.
Józsi meg az orvos
Józsi elmegy az orvoshoz, mert fáj a feje.
Az orvos megvizsgálja, és azt mondja:
– Józsi, meg kellene operálni a fejed.
Józsi megijed:
– Uram, én nem akarok operáción részt venni!
Az orvos megnyugtatja:
– Ne aggódjon, ez csak egy kis beavatkozás.
Józsi azt mondja:
– De én félek az altatótól!
Az orvos nevet:
– Nem kell altatni!
Csak adok egy injekciót, és közben megnézi a foci meccset a tévében.
Józsi elgondolkodik, majd beleegyezően bólint:
– Ha nem altatnak, jó.
De ki fog a meccs alatt szurkolni?
Móricz, a süket
Móricz, a süket ember, mindig meg akarta tudni, hogy ki az a kedves szomszéd, aki annyira segítőkészen bánik vele.
Mivel sosem hallotta a nevét, ezért egy napon elhatározta, hogy megkérdezi tőle.
– Szomszéd, micsoda kedves ember vagy, hogy mindig segítesz!
Mi a neved?
A szomszéd válaszol:
– János!
Móricz megértette a választ, de mivel süket volt, mindig azt hitte, hogy “János” helyett “Cseresznye” a név.
Évekig így beszélt Jánossal, köszönve neki nap mint nap, hogy segít a bevásárlásban.
Egy nap János elment a nyaralóba, és Móricz a szomszédtól megkérdezte:
– Hol van Cseresznye?
A szomszéd, meglepődve:
– Milyen Cseresznye?
Móricz adott egy kis mosolyt:
– Az a kedves szomszédom, akivel mindig beszélek…
A szomszéd csodálkozva:
– Hogy hívják?
Móricz gyanakodva mosolyogva válaszolt:
– Micsoda szomszéd lehet az, akit nem ismerünk?
Béla a szélvédőmosóval
Béla megáll az autójával egy benzinkútnál, és elhatározza, hogy megmosatja a szélvédőt.
A benzinkutas srác odamegy, és elkezdi mosni.
Béla elégedetten nézi, de hirtelen eszébe jut, hogy elfelejtette megkérdezni, mennyibe kerül.
– Mennyi a mosás?
– kérdi Béla.
A srác vigyorogva válaszol:
– Háromszáz forint.
Béla erre azt mondja:
– Ezt sokallom, inkább be sem kapcsolnám a szélvédőt!
A srác megvonja a vállát:
– Akkor nem hiszem, hogy a technika ennyire fejlett!
Az óvoda előtt
Egy anyuka az óvoda előtt várakozik a gyerekére.
Mikor a csoport hazamenni készül, látja, hogy egy kisfiú bőgve áll a többiek között.
Odamegy hozzá:
– Miért sírsz, kisfiam?
A fiú:
– Mert elfelejtettem a mamát!
Az anyuka megnyugtatja:
– Ne félj, a mama már itt van!
A fiú megkérdezi:
– De ha itt van, miért nem jön elém?
Az anyuka kicsit zavarban van, azt mondja:
– Biztos, hogy csak be akarja fejezni a vásárlást!
A kisfiú csodálkozva néz fel:
– De ő már este ötkor is vásárolt!
A szentimentális rendőr
A városban járőröző rendőr lát egy öreg néni, aki az úttest szélén áll, és sír.
Megáll és megkérdezi tőle:
– Miért sír, nagymama?
Az öreg néni erre azt feleli:
– Jaj, rendőr úr, az én macskám elment, és nem tudom, hol keressek!
A rendőr, akinek hatalmas a szíve, azt mondja:
– Nyugodjon meg, nagymama, én azonnal elkészítem a nyomozást!
Néhány perc múlva a nagymama már kicsit vidámabban néz a rendőrre, amikor az megkérdi:
– Na, megvan a macskája?
A néni kuncogva válaszol:
– Nem, de cserébe megtudtam, hogy a szomszéd kutyája nagyon jól bírja a vizet!
A postás és a falu
A postás elindul egy kis faluban, és megáll minden kapu előtt, hogy a leveleket kézbesítse.
Az első ház előtt megáll, és csenget.
Kinyílik az ajtó, és egy öreg bácsi bámul a postásra.
– Jó reggelt, bácsi!
Itt a posta!
Az öreg bácsi nem érti:
– Mi van a faluban?
A postás előtte tartja a levelet:
– Hát ez a levél Itt van a komám!
A bácsi felhúzza a szemöldökét:
– Levél?
Nem értem!
A postás elmagyarázza:
– Az üzenet a postás által, tehát mindent tudni fog a faluról!
Az öreg bácsi csak hunyorog, majd azt mondja:
– Hagyja már, inkább hozzon kávét!
Pistike és a tanító néni
Pistike a tanító néninek azt mondja:
– Tanító néni, én tudom, hogy sokan nem szeretik a matekot, de én imádom!
A tanító néni csodálkozva ránéz:
– Hát ez szép dolog, Pistike!
És mit szeretsz benne?
Pistike büszkén mondja:
– Mert a számok mindig igazat mondanak, és sosem hazudnak!
A tanító néni elmosolyodik:
– Ezt jól mondtad!
Pistike a végén hozzátette:
– Igen, de a szüleimnek azt mondtam, hogy az iskolában sokat tanulok a matekról, és most panaszkodnak, hogy sok a digitális mérőm!
Banya és a mágikus tükör
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy banya, akinek volt egy mágikus tükre.
A tükör, ha valaki belenézett, mindig megmondta a jövőt.
Egy nap arra sétált egy fiatalember, és megkérdezte a banyát:
– Abba a tükörbe nézhetek?
A banya bólintott, és a fiatalember belenézett.
A tükör ezt mondta:
– Hamarosan gazdag leszel!
A fiatalember boldogan futott haza, hogy elmondja a családjának.
De a banya, aki mindig is vicces kedvében volt, arra gondolt, hogy megnézi, mit mond a következő embernek.
Amikor egy kis öreg néni ott állt a tükör előtt, a banya azt mondta:
– Nos, kisasszony, önnek annyira gazdag férjére van szüksége, hogy a nézés alatt meg is hal!
A néni azonnal felkiáltott:
– Te huncut öreg szipirtyó, éppen most jövök haza a piacról, és szólni akartam:
elfelejtettem emelni a tojás árát!
