Egy öregasszony a városban sétálgat, amikor találkozik egy fiatalemberrel.
A fiatalember megkérdezi tőle:
– Nagymama, miért olyan szomorú?
Erre az öregasszony:
– Tudod, fiam, minden nap elérkezik a pillanat, amikor az ember rájön, hogy a lélek fiatal, de a test öreg.
A fiatalember próbálja vigasztalni:
– De nagymama, a lélek mindig fiatal!
Erre az öregasszony:
– Igaz, de ma reggel, amikor a tükörbe néztem, a testem azt mondta, hogy én csak káprázat vagyok.
A fiatalember elmosolyodik, és azt válaszolja:
– Nagymama, a szellem nem öregszik, és ezen a téren mindig naprakészen fiatal maradsz!
Erre az öregasszony:
– Csak a bőröm ráncos, az pedig nem a szellem hiánya, hanem a sok nevetés következménye!
A fiatalember csodálkozva kérdezi:
– Nevetés?
Mire az öregasszony:
– Persze!
Képzeld el, fiatal koromban állandóan a tükör előtt álltam, és sosem volt bátorságom elnevetni magam, hogy el ne tolja a képet…
A fiatalember nevet:
– Végül is, nagymama, fiatalon is szépen élvezni kell az életet!
Az öregasszony elmosolyodik:
– Igen, de érdemes néha a tükörig eleresszük a nevetést!
Miért nem tud a csirke biciklizni?
Mert fél a tojásaitól!
Egy nap a tyúk eldönti, hogy megtanítja a csirkéket biciklizni.
Mindegyiknek ad egy kis kerékpárt, és elkezdik a tanulást.
Az egyik csirke nagyon ügyetlen, mindig elesik, és teljesen lesérül.
Az öreg tyúk azt mondja neki:
“Ne aggódj, kicsi csirke, a biciklizés nem olyan nehéz!
” A csirke ránéz, és azt mondja:
“De én félek, hogy összetöröm a tojásaimat!
” A tyúk csak annyit válaszol:
“Akkor inkább ne ülj biciklire, mert azokat nem fogod tudni megmenteni!
” Végül a csirke inkább a fűben marad, és a szüleire hagyja a biciklizést.
Hogy hívják a medvét, aki borotválkozik?
Boris!
Egy kisfiú meséli az apjának, hogy a barátja, Gabi, medvét látott az erdőben.
Az apa nevetve kérdezi:
“Tényleg, és hogy hívják a medvét?” Erre a kisfiú komolyan válaszol:
“Boris!
Mert egyszer láttam, hogy borotválkozik a tó partján!
” Az apa nevetni kezd, és azt mondja:
“Hát, Boris a legjobb név a borotválkozó medvének!
” A kisfiú a válasz után megfogalmazza:
“Akkor én is azt fogom mondani a barátaimnak, hogy Boris medvéje a legmenőbb medve az erdőben!
”
Két rendőr beszélget az őrsön
Az egyik megkérdezi a másikat:
“Te, hallottad, hogy a városban megszaporodtak az állatozási esetek?” A másik ránéz, és azt feleli:
“Igen, de nem értem, hogyan lehetnek ennyire ostobák az állatok, hogy újból és újból összegyűljenek az utcán.” Az első rendőr így folytatja:
“Talán a városban is annyi a galamb, hogy úgy döntenek, jönnek egy kicsit levegőzni?” A másik rendőr tapsolva mondja:
“Igen, de ha már itt vannak, legalább szedjék fel a csokijaikat!
” Közben odajön egy terelőhöz, és megjegyzi:
“Tudjátok, a galamboknak már régóta itt van ez a szokásuk.
Meg kell tanulnunk együtt élni velük, mert ők nem akarnak mást!
”
A gyerek megkérdezi az apját
“Apukám, miért nem lehet a felnőtteknek soha igazuk?” Erre az apa mosolyogva válaszol:
“Mert mindig az a fejükben van, hogy nekik szabad minden.” A gyerek ezt nem érti, és türelmetlenül folytatja:
“De végül is, miért nem csinálnak soha semmi jót?” Az apa elgondolkodik, majd azt mondja:
“Mert néha az emberek annyira elfoglaltak az életükkel, hogy elfelejtik a gyerekek egyszerű örömeit!
” A kisfiú felfigyel a szóra, majd elmondja:
“Akkor talán segítenem kellene neked, hogy visszanyerd a gyerekkorod!
” Az apa elmosolyodik:
“Jó ötlet, kisfiam!
De először gondoskodj arról, hogy legyen elég édességünk hozzá!
”
A tanár megkérdezi a diákokat
“Gyerekek, tudjátok, mit csinálunk nyáron?” Feri egyből válaszol:
“Hát, nyaralunk a tengerparton!
” A tanár rákérdez:
“És mit csinálunk a tengeren?” A gyerekek sorra mondják a válaszaikat:
“Úszunk!
Búvárkodunk!
Homokvárat építünk!
” A tanár egyre lelkesebben hallgatja őket, majd azt mondja:
“És van még valami?!
?” A kis Marika végre jelentkezik:
“Este körbeüljük a tűzrakó helyet, és mesélünk a csillagokról!
” Erre a tanár nevet, és azt mondja:
“Igen, de a szülők általában nem szeretik, ha a gyerekek messzire mennek a tűz mellett!
”
A szomszédok beszélgetnek a kerítésnél
Az egyik szomszéd megkérdezi a másikat:
“Te, miért nem vágtad le a fűt a kert előtt?” Erre a másik azt feleli:
“Mert hallottam, hogy a fű nyár elején jobban növekszik, ha hagyom!
” Az első szomszéd elmosolyodik, és így válaszol:
“Hát, ha a fű nő, akkor a gaz is nő!
” A másik kuncogva mondja:
“Na, jó, de ha én hagyom a gazt nőni, akkor a szomszéd sem mentesül a fű vágásától!
” Az első szomszéd jót nevet, majd befejezi az egyetértést:
“Igen, talán mindketten be kellene fognunk a kerti munkát!
”
Két ló a mezőn
Beszélgetnek:
“Te, miért van az, hogy mindig mi vagyunk a legszebbek a réten?” Erre a másik ló válaszol:
“Mert mi mindig szépen táplálkozunk, és jól nézünk ki!
” Az első ló a válasz után felidéz egy esetet:
“Tudod, tavaly nyáron láttam egy szamarat, aki annyira meg volt zavarodva, hogy nem tudta eldönteni, merre menjen.” A másik ló kuncogva mondja:
“Persze, mert ő nem tudja, hogy miért mi vagyunk a legjobbak a réten!
” Az első ló tovább nevet, mire azt feleli:
“Szóval csikókként már elrontotta, hogy lesz a legszebb szamár a faluban!
”
Rájöttek a pedagógusok
Hogy miért nem tanítanak a szabadban?
Egyik tanár mesélgeti a gyerekeknek:
“Tudjátok, gyerekek, miért nem szeretik a pedagógusok a tavaszi szélben tartott órákat?” A gyerekek egyből válaszolják:
“Mert otthagyja a katedrát?” Erre a tanár nevet, és azt mondja:
“Nem, hanem mert a szél nagyobb szaktudással rendelkezik, mint a pedagógusok!
” A gyerekek összevonnak, majd válaszolnak:
“De tanár úr, akkor inkább a szél legyen a tanárunk!
” A tanár felnevet:
“Azt hiszem, inkább maradjunk az emberi tanároknál!
”
