Egy öregember a parkban ücsörög, és a fiatalokkal beszélget.
Kérdezi tőlük:
– Gyerekek, ti mit csináltok, ha már nagyon öregek lesztek?
A fiatalok nevetnek, és azt mondják:
– Mi aktív, sportos életet élünk, és nem leszünk öregek, mint te!
Az öreg ember erre mosolyog, és azt mondja:
– Hát, tudjátok, én is fiatalon így gondoltam, de most már tudom, hogy annyi szép emlék van az öregségben, hogy érdemes meg várni rá!
Miért nem jó a gyerekeknek az óvoda?
A gyerekek az óvodában mindig csak játszanak és rajzolnak.
Egyik nap a tanítónéni kérdezi tőlük:
– Na, gyerekek, mit szeretnétek felnőttkorotokban csinálni?
Egy kisfiú azt mondja:
– Én tűzoltó szeretnék lenni!
A kislány meg:
– Én meg tanár!
Egy másik kisfiú felkiált:
– Én meg órákat akarok halogatni!
A tanítónéni megdöbben, és kérdezi:
– De hát az miért jó?
A kisfiú azt válaszolja:
– Hát mert a felnőttek azt csinálják!
A bácsi a postán
Egy öreg bácsi bemegy a postára, és a pénztárosnőhöz fordul:
– Kisasszony, kérem, adjon nekem egy levelet Olaszországba!
A pénztáros megkérdezi:
– Jó, de mit szeretne írni?
A bácsi gondolkodik, majd azt mondja:
– Nem tudom, de megkérdezem az unokáimtól, hátha van valami ötletük!
A pénztáros kicsit zavarodottan néz rá, mert tőle nem várhatna ekkora levelet, de aztán megkérdezi:
– De a levél árát kifizeti?
A bácsi bólogat:
– Persze, csak értesítse a családomat, hogy megérkezett!
Misi and the Bakery
Misi bemegy a pékségbe, és így szól:
– Kérek egy kiló kenyeret, és három zsemlét!
A pék megkérdezi:
– Mért csak három?
Misi válaszol:
– Mert az úton hazáig megeszek egyet!
A pék nevetve mondja:
– Hát jó, akkor adok neked négyet, hogy a hazafele úton ne kelljen könnyek között elindulnod!
Misi megköszöni, és elindul.
Pár perccel később visszajön, és így szól:
– Kérek még két zsemlét!
A pék kérdezi:
– Mi történt, nem volt elég a négy?
Misi válaszol:
– Dehogy nem!
Csak a feleségem meg én is megéheztünk már!
A nagy okos
Egy bölcs öregember a faluban mindig tudta a választ, ha valakinek problémája akadt.
Egy nap a falu legnagyobb tudósa megkérdezte tőle:
– Mi a titka annak, hogy mindig tudod a választ?
Az öreg ember elmosolyodott, és azt felelte:
– Egyszerű, kisfiam.
Mindig figyelmeztem, amikor mások beszéltek, és sosem félek megosztani a tudásomat.
A tudós felkiáltott:
– Ó, ez nagyszerű!
Tényleg ennyire egyszerű?
Az öreg rávigyorogva válaszolt:
– Igen, ha mindent helyesen csinálsz, a válasz mindig ott van az orrod előtt, csak hajlítani kell!
Pali és a horgászat
Pali és a barátja kimentek horgászni a közeli tóra.
Egy órát ültek, de nem fogtak semmit.
Pali kezdett türelmetlenné válni, és mondta:
– Ha nem fogunk semmit, inkább megyünk haza!
A barátja azt mondta:
– De várjunk még öt percet.
Hátha jön egy nagy hal!
Pali egyre türelmetlenebb lett, és végül felállt:
– Jól van, megyek!
A barátja megkérdezi:
– De miért?
– Mert a nagy hal nem várhat örökké!
A film és a valóság
Egy házaspár megnézte a legújabb romantikus filmet, ami nagyon megérintette őket.
Hazafelé a feleség azt mondja:
– Mennyire csodálatos lenne, ha a valóságban is így mennének a dolgok!
A férj azt válaszolja:
– De hát az nem film, drágám!
Erre a feleség:
– Hát dehogynem!
Mért nem akkor lenne valóságos, ha a férfiak is úgy viselkednének, ahogy a filmekben?
A férj egy pillanatra elgondolkodik, majd válaszol:
– Hiába, kedvesem, a filmekben nincsenek házi feladatok!
Az aranyhal
Egy öreg halász kimegy a tengerre, és fog egy aranyhalat.
Az aranyhal megszólal:
– Engedj el, és teljesítem három kívánságodat!
A halász elengedi, és eldönti, mit kér.
Első kívánsága:
– Egy nagy ház!
A hal megcsinálja.
Második kívánság:
– Legyen sok pénzem!
Ez is teljesül.
Harmadik kívánságán sokáig gondolkodik, majd így szól:
– Szeretném, ha a feleségem ne lenne mindig olyan makacs!
Az aranyhal bólint, és eltűnik.
Hamarosan a halász várja az eredményt, de a felesége csak makacskodik tovább.
Ekkor a halász az aranyhalhoz fordul:
– Miért nem teljesült a kívánságom?
Az aranyhal nevetve mondja:
– Mert az emberek azt akarják, amit nem kaphatnak meg!
A régi barátok
Két régi barát találkozik az utcán, és nem találják a szavakat a nosztalgiához.
Egyszer csak az egyik azt mondja:
– Te emlékszel, amikor gyerekek voltunk, és mindig szaladgáltunk?
A másik barát azt feleli:
– Persze, az volt a legszebb időszakunk!
Aztán elgondolkodnak, és az egyik azzal zárja:
– Igen, és most itt állunk, öregedünk, észonyú emlékekkel!
A másik barát megkérdezi:
– Na de, vajon mikor kezdjük el igazán az öregedést?
Erre az első válaszol:
– Amikor elkezdünk mesélni, nem pedig élni!
