Egy öregember bemegy a boltba, és kér egy üveg pálinkát.
A boltos ránéz, és megkérdi:
– Miért olyan boldog, öregem?
– Mert a feleségem elment a piacra!
– Szép dolog, de miért örül ennyire?
– Mert ez azt jelenti, hogy ma este már nem fog velem veszekedni!
– És mi lesz, ha hazaér?
– Akkor meg csak beszélgetni fogunk!
– És ha utána is, miért örül akkor?
– Mert akkor biztos, hogy megint vihogni fog, ahogy mindig, és én nem leszek fáradt!
– De miért nem szeretne inkább egy üveg víz helyett pálinkát?
– Azért, mert ezzel a gondolattal bármikor rá tudok gyujtani!
## Az öregember és a kutyája sétálnak a parkban.
Az öregember megáll, nézi a kutyáját, majd így szól:
“Tudod, bármennyire is öreg vagyok, te mindig lesz az én hűséges barátom, nem igaz?” A kutya ugat egyet, mintha válaszolna.
Az öreg mosolyog, és tovább sétálnak.
Egyszer csak megáll, és így folytatja:
“Tudod, még fiatalabb koromban is mindig figyeltem az embereket, és sosem tudtam, kinek van fontosabb dolga – neked vagy nekem…” A kutya újra ugat, mire az öreg bátortalankodik:
“Talán te is választasz majd egy jó gazdát, ha én már nem leszek…”
## Az öreg bácsi a szomszéd asszonynak mesél:
– Képzeld, tegnap este olyan álom éjjel lett a fejembe!
Fehér lovon jött egy herceg, és elvitt a mesebeli kastélyba.
Elmondta, hogy minden hétvégén vendégül lát!
A szomszédasszony nevet, és mondja:
– Na, már értem, miért nem jött tegnap este!
Az öreg bácsi megint elgondolkodik:
– Gondolod, hogy ma este is meg fog látogatni?
## Az öreg és a fiatalember a kávézóban ülnek.
Az öreg egyre többet beszél az ifjúságról, míg a fiatal megpróbál nyugodtan kávézni.
Az öreg végül megkérdezi:
– Te hogy állsz a szerelemmel?
A fiatalember elmosolyodik:
– Még keresem.
– Én is kerestem, de már vissza kellett húzódnom, mert túl sok a nyárspolgár, aki nem tudja, mi a szeretet!
A fiatalember rákérdez:
– És mit tapasztaltál?
– Hát, amikor fiatal voltam, mindenki hirtelen jeletett, de az idő múlásával a szív ritmusát megtanultam… és ők egytől egyig eltűntek!
## Az öreg hazafelé sétál, és megkérdezi a pincért:
– Fiam, miért vagy ilyen szomorú?
– Szeretném elmondani, de nem tudom, hogyan.
Az öreg megöleli:
– No, fiam, lehet, hogy túl öreg vagyok, de az évek ezer gondolatot kínálnak!
Az embert csak a szavának hangja érdekli.
A pincér elmosolyodik:
– Köszönöm, öregem.
Kérlek, mesélj nekem valami jót!
– Tudod, amikor fiatal voltam, mindenhova siettem.
Most meg itt vagyok.
Csak nézek az emberekre, akik sietnek, és közben bízom a jövőben.
## A nyugdíjas otthonban az öreg bácsi mesél a barátjának:
– Képzeld el, két éve megkértek, hogy meséljek a fiataloknak a régi időkről.
A barátja csodálkozva néz rá:
– És mit mondtál nekik?
– Minden szavamat élvezte a közönség, kivéve mikor elmondtam, hogy az ötven év előtt nem volt okostelefon… Ott mindenki elhitte, hogy megőrülök!
– Akkor te is jól nevethetsz!
– Igen, de aki nevet, emlékezzen, ezeket nem kell elfelejteni!
## Az öreg pincér a kávézóban mesél történeteket:
– Amikor fiatal voltam, mindenki fújta az álmokat.
Na, de tudjátok, mi a legjobb?
Hogy ezek az álmok soha nem öregszenek!
A fiatalabb pincér álmélkodva néz.
– Szóval, mit láttál?
– Sok mindent.
De a legviccesebb az, amikor a fiatalok táncra perdülnek, és közben néznek rám!
A másik pincér nevet, emlékezve a régi napokra, míg az öreg egy csésze kávéval köszönt.
## Az öreg bácsi a buszmegállóban várakozik.
Mellett a fiatal fiú legózik, hevesen mesél.
Az öreg egyszer csak megszólal:
– Hát fiam, szép dolog a játék, de tudod, mi az igazi?
A fiú csodálkozva válaszol:
– Mi?
– Az, hogy amikor én voltam fiatal, én is mindig kerestem a világhálót… de szövegek helyett a gondolatokhoz mindig eljutottál!
A fiú kicsit vonakodva mosolyog, de aztán rákérdez:
– És még mindig ott vagy?
– Én már csak látogató vagyok, fiam!
## Az öreg ember kimegy a piacra, és észreveszi az árust, aki egy rakás gyümölcsöt árul.
Rámorog:
– Hát ez hogy lehet, hogy a világban nem találkozni gyümölccsel?
Az áru árus nevet, majd mondja:
– Mert a rügyek elkerülték a portékát, szokás szerint!
Az öreg fanyar grimaszt vág:
– Hát fiam, ez a világ, szeretem az életem, és ez az ajándék gyümölcs se spórol az örömmel!
– A fán termett, és meg kell mondanom, alig várom, hogy valaki ízletesre vezesse!
– Kérdezel, vagy csak árulsz?
– vágott közbe az öreg, mire az árus elmosolyodik.
