Egy öregember sétál a faluban, amikor meglát egy fiatalembert, aki a garázsában kocsit szerel.
Megkérdezi tőle:
– Képzeld, én fiatal koromban nagyon ügyes voltam a kocsik szerelésében, most már sokkal kevesebb időt töltök ilyesmivel.
A fiatalember érdeklődik:
– Hát, mit csináltál akkor?
Az öregember mosolyog:
– Nézd, a háború előtt én nem csak szereltem, hanem meg is építettem egy autót!
A fiatalember csodálkozva kérdezi:
– Tényleg?
Hogy csináltad?
– Hát, először is, találtam egy szerelőt, megvettem egy bontott autó motort, aztán elmentem egy régi kocsihoz, és szépen csináltam egyet!
A fiatalember elismerően néz rá:
– Hát ez tényleg nagyon ügyes!
Az öregember bólint:
– Igen, de aztán jött a háború, és mindent elvittek… Aztán meg elkezdtem biciklit szerelni, de azt se tudtam, hogy már nem is lehet!
– Miért nem lehetett?
– Mert azt is elvitték!
Maradt nekem a gyaloglás.
Bemegy Pista a kocsmába, és rendel egy sört.
A csapos megkérdi:
– Még jöhet valami?
– Hát, tudod, én igazából kocsmai játékra vágyom.
– Milyen játékra?
– Hát a kártyázásra meg a biliárdra!
– Na, akkor szólok a többieknek!
Mikor a többiek megérkeznek, Pista csak néz:
– Fiúk, ha tudtam volna, hogy ilyen sokan jöttök, hoztam volna magammal a kártyámat is!
– De hát te nem játszol kártyával!
– Tudom, de kiszúrok egy-két jóképűt, akikkel szívesen eltölteném az időmet!
Az öreg navigátor és az ifjú tintahal a tengeren járnak.
Egyszer csak megkérdezi a tintahal:
– �-reg, mért nem csinálsz már semmit?
– Tudod, kedvesem, a tenger mélyén sokkal jobb dolgok vannak.
– Miféle dolgok?
– Hát, sok hal, meg tengeri csillagok!
– De hát azokat már láthattad, nem?
– Persze, de van még látnivaló.
– Mégis mit?
– Hát például, azt, hogy időnként meg kell állni, és gondolkozni kell az életről!
A tintahal hirtelen megijed:
– �-reg, az nagyon veszélyes dolog!
– Miért?
– Mert az élet nem ártatlan!
Az öreg navigátor torokhangon nevet:
– Na látod, talán mégsem neked való a mély víz!
Az öreg Szilveszter elment a fővárosba.
Odaérkezik, és találkozik egy barátjával.
– Na, Szilveszter, mi újság?
– Hát meg fogok halni!
– Dehogyis, ha csak elindulsz haza!
– Nem-nem, végleg itt maradok!
A barát nagyon elcsodálkozik:
– Fizeti az elette a lakhatást?
– Hát, úgy néz ki, hogy igen…
– De hát az nem túl olcsó!
– Én inkább kint alszom a parkban!
A barát döbbenten néz rá:
– Miért vágsz át itt mindenkit?
– Mert szeretném kipróbálni a fővárosi parkban az életet.
Pál bácsi egy nap úgy dönt, hogy elkezd golfgolfozni.
Elmegy az első edzésre, és megkéri az edzőt, hogy tanítsa meg az alapokat.
– Az első dolog, amit tudnod kell, hogyan kell helyesen ütni!
Egy órás edzés után a bácsi így szól:
– Hát nem tudom, miért csinálnak ebből ekkora nagy ügyet!
– De hát Pál bácsi, ez golf!
– Jól van, de miért kell ennyit futni?
– Mert a golfozás arról szól!
– Az én koromban nem futok, hanem sétálok.
Az edző persze próbálja meg lebeszélni, de nem jár sikerrel, Pál bácsi mindent akarni akar.
Két barát beszélget a régi emlékekről.
– Emlékszel, amikor fiatalok voltunk, és csak bőrönddel jártunk világot?
– Persze, de most már a hátizsák a menő!
– Igen, de a bőrönd mindig jobban néz ki!
– Hát akkor egy bőröndöt hozok, és meglátjuk, hogy a pakkunk kalandosabb lesz!
– Emlékszem, hány kalandot megéltünk!
– A bőrönd nem csak az utazás tárgya, hanem a barátság szimbóluma!
– De a hátizsák is!
– Valóban, bár minek öregedni, mikor még vár ránk annyi élmény!
A tanár az osztályban kérdezi a diákokat.
– Ki tudja megmondani, mi a különbség a felnőttek és a gyerekek között?
Az egyik kisfiú felemeli a kezét:
– A felnőttek sokkal szürkébbek!
– Milyen szempontból?
– Hát, ők már nem játszanak!
A tanár elgondolkodik:
– De miért nem?
– Mert már túl nagyok!
– Na de ha nem játszanak, akkor miért csinálnak ilyen sok szürke dolgot?
– Hát, ott a nagy szürke munka!
A tanár mosolyog:
– Igen, de az a munka éppen olyan, mint a játék!
A nagymama mesél a kisunokájának a régi időkről.
– Képzeld, amikor fiatal voltam, nem voltak mobilt telefonok!
– Hát mivel érintkeztetek?
– Képeslapokat küldtünk egymásnak!
– Hogyhogy képeslapokat?
– Igen, azt írtuk, hogy “Ezt már csak olvasni tudod!
”
A kisfiú hümmög:
– Képzeld el, nagymama, milyen izgalmas lenne most, ha küldenénk egyet a barátomnak…
– Igen, de nem tudnád megosztani az élményeidet mindenkivel!
– Akkor már nem is izgalmas!
– De a várakozás és az izgalom itt kezdődött!
A kisfiú nevet, mert pontosan tudja, hogy a nagymamától kapott tanács a legértékesebb!
Két horgász ül a parton, és a nagy halra várnak.
Az egyik horgász egyszer csak felkiált:
– Hú, de fogok egy nagy halat!
A másik nevet:
– Ha vigyázol, nem csak a nagyot fogod meg, hanem a legszebbet is!
Mire az első:
– De hát a szépség nem számít!
– Hogyne számítana, ha horgászni jössz?
– De én csak halat akarok!
– Akkor minek a szép horgászbot?
– Hát, az a horgászbot, amit már csak a nagypapától örököltem.
A másik nevetve válaszol:
– Hát aztán megértem, hogy már fogni se tudsz!
