Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni.
Lő is egyet, de a kacsa beesik egy magánbirtokra.
A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.
– Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát!
– kéri az ügyvéd.
– Dehogy adom, az én földemre esett, tehát már az enyém!
– mondja az öreg.
– Nana!
Én egy nagyon jó ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon!
Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszíti!
– fenyegetőzik az ügyvéd.
– Várjon csak!
Itt, vidéken a vitás ügyeket a “három rúgás törvénye” szerint rendezzük.
Hajlandó így intézni a dolgot?
– Az mit jelent?
– Én kezdem.
Maga megfordul, én meg háromszor jó hátsóba rúgom.
Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön.
Azé a kacsa, aki tovább bírja.
Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja:
“Ezt az öreget kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot.”
Szóval, belemegy.
Az öreg kezd.
Nekiszalad, és egy akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.
A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz.
Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
– Na, forduljon meg, most én jövök!
Az öreg megpödri a bajszát:
– Jól van, feladom.
Vigye a kacsáját!
