A néni ül a padon a parkban, és nézi, ahogy a fiatalok fociznak.
Megkérdezi tőlük:
– Fiúk, tudnátok nekem mesélni arról, hogy mi az a foci?
A fiúk kicsit meglepődnek, de azt mondják:
– Persze, néni, a foci az egy csapatjáték, ahol rúgjuk a labdát, és próbálunk betalálni az ellenfél kapujába.
Erre a néni sóhajt:
– Hát, nekem nem is olyan régen megvolt az a játék!
Már emlékszem, mikor a férjem még élt, sokszor néztük együtt a focit.
De most, hogy itt vagytok, felmerült bennem egy kérdés.
Hány gól szükséges a győzelemhez?
A fiúk egy pillanatra elgondolkodnak, majd az egyik azt mondja:
– A négy, néni, hiszen a mérkőzés végén a több gól győz!
A néni elmosolyodik:
– Akkor hogyhogy már másfél éve nem nyert a városunk csapata?
Talán az én férjemfocizik velük?
Az öreg tanár és a diák
Az öreg tanár már sok éve tanít, és úgy döntött, hogy jól megnézi a következő osztályát.
A diákok mind izgalommal várják az órát.
Az egyik diák, László, két napja nem aludt, mert nagyon izgatott volt.
Az óra kezdete előtt a tanár kérdezi:
– Hát, László, hol voltál az utóbbi két napban?
László azt feleli:
– Tanár úr, pénteken még elmentem otthonról, de úgy láttam, hogy az iskolás szatyor tele van, és nem tudom, miért, de úgy döntöttem, alszom egyet.
Erre a tanár felnevet, és mondja:
– Na, látod, ha alszol, akkor még otthon is vagy közben!
A nagymama főzése
Egy idős nagymama minden vasárnap meghívja a gyerekeit és unokáit a híres vasárnapi húslevesére.
Egyik alkalommal, ahogy a család összegyűlt a nagy ebédnél, a nagymama elkezdi mesélni:
– Tudjátok, gyerekek, régen főzni is tudtam, de most már szinte nem emlékszem semmire!
Az unokái mind rázkódnak a nevetéstől, mire a nagyapa azt mondja:
– De nagymama, pont a te főzted a legfinomabb!
Mire a nagymama:
– Na jó, de nem mondjátok meg a vőmnek, mert ő azt hiszi, hogy én mindent tudok!
Ekkor az unokák egy hangos nevetésben törnek ki.
Kerti szomszédok
Két szomszéd, János és a néni, éppen a kerítés mellett diskurálnak.
A néni mondja:
– János, nagyon szép a fűn, de mért nem taposod le?
János válaszol:
– Hát, néni, épp a napokban mondtam, hogy le fogom nyírni, de egyszerűen nincs kedvem hozzá.
A néni:
– Kérlek, János, légy már szíves, ne várj a kedvre, mert a fű lassan engem is elvesz!
A nagybátya öröme
Egy öreg nagybátya látja, hogy unokája sír.
Megkérdezi:
– Miért olyan szomorú kisfiam?
Az unoka sóhajt:
– Mert a barátaim nem akarnak játszani velem.
Mire az öreg:
– Ne csüggedj, kisfiam!
Kérdezd meg őket, hogy játszanak a nagypapával!
Az unoka csodálkozva néz.
– Te miért játszanál velük?
– Mert tudom, hogy ők nem tudnak veszíteni, mint ahogy én sem!
A kávézóban
Egy új kávézó nyílik a városban, és az emberek mindenhol érdeklődnek utána.
Az egyik idős bácsi bemegy, és a pincér megkérdezi:
– Mit adhatok?
– Kérek egy kávét!
– Tejet szeretne hozzá?
A bácsi felnevet:
– Azt szeretném, de nem tudom, hova tette a fiam!
A pincér zavarban van, de vállalja a kihívást:
– Jól van, hozok egy üveg tejet, aztán az majdcsak előkerül!
Utazó kínai
Egy idős néni az utazása során Pécsre érkezik, és az utca mentén mindenfélét kérdezget az ott élőktől.
Megkérdezi az egyik fiatalembert:
– Te, fiam, mit gondolsz, melyik a legjobb kínai étterem itt?
A fiatalember gondolkodik, majd azt válaszolja:
– Hát, nekem a legjobban a “Tízparancsolat” tetszik.
Mire a néni:
– De fiam, én a kajáról beszéltem, nem a bibliáról!
A régi emlékek
A nagymama mesél a gyerekeinek, hogy régebben mennyit dolgozott a konyhában.
Elmeséli, hogy egyszer, amikor egész nap főzött, hirtelen megérkezett a férje, és megkérdezte:
– Miért nem mondtál, hogy jövök?
A nagymama nevetve válaszolt:
– Há’ tudod, meg akartalak lepni!
A férj meg jegyezte:
– Na, most gondolkozz el, ha minden nap csinálnád, lehet, hogy nem lennék meglepve!
A kéményseprő és az öreg hölgy
Egy öreg kéményseprő dolgozik, mikor az úton találkozik egy néni, aki csak áll az udvarán.
Kérdi a néni:
– Hát jössz, fiam, takarítani a kéményem?
A kéményseprő így válaszol:
– Jövök, ha rám bízol!
A néni meg azt mondja:
– Ha jössz, kapsz forró levest, amiért takarítod a kéményem!
Kéményseprő úgy dönt, hogy elmegy a néni házához, és tényleg megjön a kéményhuzat!
A néni szintén elmeséli, hogy régebben még soha nem volt gondja a kéménnyel, de most már öregedett.
– Fiam, hogy kicsit levegőzzek, mindig kéményseprőt kérdezek… Mert a kémény is öregecske lett!
