Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban.
Kinézek és látom ám, hogy négy markos cigány legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel.
Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.
Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet.
Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük.
Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is.
No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő.
El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
– Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
– Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit…
