Isten ember képében leszáll a Földre.
Megy-megy, egyszercsak látja ám, hogy egy csöves ül a tűz mellett.
Gondolja, leül mellé és megvizsgálja, hogy milyen a lelke.Te csöves, nem adnál egy kis kenyeret, nagyon megéheztem!
Persze, itt van törjél nyugodtan!
Eszegetnek.Csöves, nem adnál pár korty vizet, nagyon megszomjaztam!
Hogyne, itt van igyál.Ülnek tovább, beszélgetnek, egyszer aztán a csöves elővesz két füves cigit, az egyiket a vendégnek adja.
Cigizgetnek, amikor Isten gondolja, hogy most már el kéne árulnia, hogy ki is ő.
Te csöves!
Én vagyok az Isten!
– Jó az anyag, mi?
